Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Torma László: Szőrmésbőrök tisztítása és konzerválása

, . . ..Szőr.mésbőrök tisztítása

A borokét patakba mostuk, különösen a rackat, mert

az nem nagyon zsiros. Cövekhez kötöttük ki, a viz folyása mosta ki a piszkot. Éjjelre beszedtük, nehogy a kutyák elvigyék. A meriróit csak szappangyökérrel lehetett mosni, ezeket a bőröket nagy kádakban tapostuk neg. A későbbi időkben már a zsiralkoholt használtuk, az igy mosott bőr szőre nem veszi fel a piszkot. Amikor leszürő- dctt, kiráztuk, kiterítettük egy táblára, kinyujtottuk szépen, sós, timsós vizzel kikentük. Kis szódát tettünk bele, ami a kimunkálásnál sokkal jobban vitte a húst, jobban marta a szinét neki. Sokkal szebb lett a bőr is.

A csávát úgy kell elkészíteni, hogy a só mindig több legyen abban. Mondjuk három kiló só mellé csak két kiló timsót teszünk, vagy még kevesebbet. A restaurálásnál éppen ellenkezően, a timsóból kell a többet használni. A darából körülbelül fél marokkal vettünk egy közepes bőrhöz. Ez volt a mérce. Belemarkoltunk a darába, dercébe, aztán finoman beszórtuk. A lábának a korpázása másnap történt, mert a lába összefanyalodott volna. A csávázást el kellett inditani rögtön a bőr kimosása után, amint a lé elkészült. A következő nap megint elővettük, de akkor csak a lábakat korpáztuk le külön, s aztán úgy raktuk a bőrt bőrre. Rátapadt a korpa, és igy csávázódott.

A kukoricadara vagy korpa, derce azért jók, mert erjesztik a csávát. Erjedéskor a bőr jobban beveszi a sós és timsós levet. A kettőt nem lehet elválasztani. Ez olyan savas erjedéses lé lesz, amely a bőrt nagyon puhára késziti. Utána két hétig forgattuk. Tizennégy napig csáváltuk. A mindennapi forgatás háromszor, az kötelező volt, már csak ezáltal tudtuk frissen tartani a levet, mert ha nem forgattuk meg két napon át, akkor szagnak indult az egész, szagos lett a bőr is. Nyáridc201