Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Szabadszállási kora bizánci üvegpohár felületének technológiai vizsgálata

fúróit, bár ezt a lehetőséget sem szabad figyelmen ki- vül hagyni. Célszerű ennek eldöntésére az adatokat rajzban feldolgozni. Mint emlitettem, néhány kirivó esettől eltekintve szabályszerű eredményeket kaptam. A mérési egyenetlenségek kiküszöbölésére, amelyek a tűrési határon belül vannak, két módszert alkalmazhattam volna: 1. elhagyom a szélsőséges eseteket; 2. önkényesen felosztom az adatokat bizonyos részekre és azokat átlagolom. Az előbbi esetben a rajz kiértékelése zavaros lett volna, ezért az utóbbit választottam.

1. csoport 250 yu -200 szélességig átlag 21? yu 20,1 yU

2. csoport 200 yu -ICO szélességig " 142 yu 13 yu

3. csoport 100 yu-tól lefelé " 90,5 yu 7,6 yu

A feltételezés akkor jó, ha a mérési pontokat összekötve közelitően egyenest kapok, vagy töretlen ivet. Mint az ábra mutatja, majdnem tökéletesen egyenes oldalakat kaptam (7. rajz). Még el kellett dönteni a fúró anyagát is. Itt is két eset lehetőségét latolgattam. Lehet, hogy a fúró anyaga viszonylag puha volt (fa vagy réz) és nedvesített korundpor segítségével munkálták meg a felületet. A másik lehetőség, hogy a fúró anyaga keményebb volt az üvegnél, például gyémánt vagy más üvegnél keményebb ásvány. Mindkét lehetőséget a gyakorlatban is kipróbáltam. Az első esetben is megvalósítható az ilyen felületérdesités, de a munka rendkívül lassú, és az üveget nagyon megerőlteti.

Gyémánttal végzett kísérleteimnél viszont könnyűszerrel haladtam. Nem kell a szerszámot sem befogni, kézben tartva is szépen lehet dolgozni. A kis gödrök fala is hasonlóan morzsalékos, mint az eredeti üveg gödröcskéi. A gödröcskék széle éles, ezért elképzelhető olyan aranyozási megoldás is, hogy sima achátkővel az

Szabadszállási üvegpohár- 147