Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Szabadszállási kora bizánci üvegpohár felületének technológiai vizsgálata

colásmentes, szórt állású, félgömb halmazos formát mutat. ( Mivel az egész belső üvegfelületet vizsgálva csak a fenékrész emlitett nagyságú területén észleltem elváltozást, a pohár feltehetően a sirba kerülésekor valamit tartalmazhatott. Hasonló teraszos szerkezetű korróziót más üvegeknél ammónia- és foszfátionok jelenlétében tapasztaltam, de ezt a kérdést jelen esetben megnyugtatóan csak a földtartalom vizsgálata dönthetné el. Erősebb-százszoros- nagyításnál már világosan látható a lemezes, teraszos szerkezet, amelyből arra lehet következtetni, hogy ammónia- és foszfátionok tömény oldata volt jelen . Ha e lemezes, teraszos felületet

tovább nagyitjuk, látjuk, hogy a lemezes szerkezet kiterjed az egyes félgömbök felületére is. Ha ötszázszoros nagyításnál vizsgáljuk, meg az egyik félgömb alakú kráter szélét, megfigyelhetjük, hogy a lemezes szerkezet következtében egy-egy kráter széle nem egyenletesen hajló vonalat, hanem töredezett képet mutat. Ha viszont az élességet a gömb fenekére állitjuk be, jól láthatjuk, hogy a lemezes szerkezet egészen a gömb fenekéig azonos (XV/26-27.k.). Azt tapasztaltuk, hogy a lemezes szerkezet mellett minden egyes kráter újabb kisebb kráterekből épül fel. E struktúra még nagyobb nagyításnál is megfigyelhető, bár homályosabban, ami valószinüleg a mélység-élesség csökkenésének következménye.

Visszatérve a III/15,. képre, kétféle félgömb alakot figyelhetünk meg rajta. Egy nagyobb tipust, amely ritkábban és nem összefüggő felületet alkotva jelentkezik, és egy kisebbet, amely sürü, összefüggő felületet alkot. Ebből arra következtethetünk, hogy két, különböző időben megindult korróziós támadásról van szó. Először - feltehetően - a nagyobb gömbök jelentek meg egy

Szabadszállási üvegpohár- 140