Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Szabadszállási kora bizánci üvegpohár felületének technológiai vizsgálata

Szalay Zoltán

SZABADSZÁLLÁSI KORA BIZÁNCI ÜVEGPOHÁR FELÜLETÉNEK TECHNOLÓGIAI VIZSGÁLATA

A pohár leletmentő ásatás alkalmával magányos sir- hói került elő, amelyet a Szabadszállástól három kilométerre lévő főcsatorna nyugati partján a Boczka tanyától északra találtak. A sirfenék a talaj szinttől 175 cm mélységben volt. A pohár a megfordított koponya felett helyezkedett el (l), az üvegpohár a kecskeméti Katona József Muzeum tulajdonába került, s az ásatást irányitó H. Tóth Elvira, a muzeum munkatársa irta le (2). Formája kúp alakú, lilásbordó üvegből készült. A pohár felületén talált arany nyomoktól Ítélve aranyozva volt, az aranyozás alatt az üvegfelület érdes és matt fényű. Az üveg rendkívül jó állapota azzal magyarázható, hogy a sir mély volt, és a pohár a bomló tetemtől távol helyezkedett el.

Az első kiértékelésnél a felületi sérüléseket két részre osztottam:

1. Korróziótól származó és

2. Megmunkálásból eredő sérülések

Az üveg felületén csak néhány helyen található korróziós károsodás. Ez annál is feltűnőbb, mert köztudott, hogy az üvegfelületen mindig a sérülések helyén indul meg a korrózió, mert itt fokozottabb az üveg kémiai aktivitása. Ennek ellenére csak a perem csiszolási vonala mentén (III/14) és az üveg fenéken találtam korróziós elváltozást (III/15.). Ez arra utal, hogy az aranyozás alatt található nyomok a sirba kerülés előtt keletkeztek. A korrózió az üveg fenekén egy kb. 3 cm átmérőjű, többé-kevésbé kör alakú területet támadott meg.

A korróziós kép az üvegek belső felére jellemző: karco- 139