Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szabó Zoltán: Az aranyfinomításról
lom. A reneszánszkori ötvösműveken 2 pecsét jelölte a származási helyet és a készítőt, a harmadik pedig - a Wardeinzeichen - az ötvözet valódiságát igazolta.'' Dehreczeni László müve kéziratban maradt ránk. Keletkezésének körülményeit maga a szerző Írja le. Valószínűleg nagy tapasztalain, aranyfinomitó lehetett, aki több műhelyben is megfordult. Dolgozhatott is a nagybányai és szebeni aranyfinomitó házban, mert ezeknek berendezését a műszaki rajzot megszégyenítő pontossággal Írja le. Mint tapasztalt mestert kérték fel már a kolozsvári aranyfinomitó ház létrehozására. Müvéből kitűnik, hogy az épület tervezésétől az emberek betanításáig mindent ő irányított. Ennek a nagy munkának a tapasztalatait összegezi müvében. A pontos anyagösszetételek közlése ebben a korban még nem volt divatban, még a folyamathoz felhasznált anyagfajták is féltve őrzött titkok voltak. Ezért magyarázkodik, amikor az anyagösszetételeket közli, hogy nem akarja a szakma titkát "kifecsegni", és müvét nem akarja kiadatni, csak saját maga számára irta. Bár Kolozsvárt akkor már működött nyomda, már csak azért sem adhatták volna ki, mert a könyvnek nem lett volna olvasóközönsége. Az aranyfinomitó ház neve latinul domus coementa- ria, vagyis a ház, ahol a "coementációt" végzik. Kezdetben a coementum szó nyers bányakövet jelentett, később jelentése átment a habarcsra, ami a köveket egymáshoz kötötte. Király további magyarázata szerint, mivel a cement vegyileg köt, a cementálás általában vegyi átalakítást jelentett. Több kémiai folyamatnak a mai napig i cementálás maradt a neve. így többek között igy nevezik azt az eljárást is, amelynél port kevernek a tisztítandó aranyba, és a fém megolvadása nélkül tisztítják Az aranyiinomitásról 114
