Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szabó Zoltán: Az aranyfinomításról
pálják, és az eljárást megismétlik. Theophilusnál az az egyetlen változtatás, hogy harmadszorra rézzel ötvözi az aranyat, és igy végzi a sós kihevitést. A réz köny- nyen kioldódik az aranyból, a visszamaradó szivacsos anyagnak nagyobb lesz a felülete, s ezáltal a só köny- nyebben tud hatni. Ez a módszer lényegében a későbbi O p "quartatio"-nak nevezett eljárás előfutára. A XV. század közepétől ugyanis a tisztitandó aranyat kb. 75 százalék rézzel ötvözték és ebből az egynegyed rész aranyat tartalmazó ötvözetből oldották ki salétromsavval a szeny- nyezőket. A másik módszer, amelyet Theophilus Presbyter is21 mértét, már merőben uj, A tisztitandó aranyat megolvasztják, ként szórnak bele, és egy vékony elszenesitett fával addig kavargatják, amig a füst el nem távozik. Ezután vasedénybe öntik és lehűtik. Az aranyat fekete ezüst-szulfid réteg boritja, amely könnyen lepattintható. Ezt az eljárást addig ismétlik, amig már fekete réteg egyáltalán nem keletkezik. Theophilus Presbyter egy más helyen az amalgámozást is ismerteti, egyrészt mint aranytisztitási, másrészt mint aranyozási módot, sőt, az arany poritására is ja2 2 vasolja az amalgámot. ' Pelhivja a figyelmet a higanygőzök mérgező voltára, és ellenszerül citvármagot, bor- sót, fokhagymát, a babérfa termését stb. ajánlja. Theophilus Presbyter módszerei időtállónak bizonyultak. Csaknem 200 év múlva az akkori idők nagy tudósa, 24 Albertus Magnus is csak az ő eljárásait ismerteti , sőt, az általa leirt készülék, amelyben az aranylapokat sóval ömlesztve kezelte, megtévesztésig hasonlit a Sche- dula diversarium artium 3. könyvének XXXIV. fejezetében leirt berendezésre. Az aranyfinomitásról 110
