Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szabó Zoltán: Az aranyfinomításról

lan. Ha az érchez, amely sokféle fémet tartalmaz, ólmct adnak, és faszénnel kiredukálják a fémeket, az ezüst és az arany az ólomban oldódik és ez az ólmos ömledék elválasztható a többi fémtől. Ezután az ólom-ezüst-arany ötvözetet megolvasztják, téglatörmeléket, csontokat szórnak bele, majd 1100°C körüli hőmérsékleten kever- getve, levegőt befuvatva oxidálják az ólmot. A keletkezett ólom-oxidot az adalékok és a kemence fala magukba

szivják, az ezüst-arany ötvözet pedig tisztán marad a

, 12

kemence álján. A módszer alkalmas arra is, hogy a kis

mennyiségű nemesfémet kivonják a nagy tömegű rézércből.

Ugyanis a réz redukciója közben ólmot öntenek a rézre,

ebbe átoldódik az ezüst és az arany, és ezt időről idő- 15

re lekanalazzák.

Az ezüstnek az aranytól való elválasztását kupellá

lássál nem lehetett elvégezni, és ez a probléma kb. i.e

1000-ig megoldatlan volt. A mosott és a kohászati utón

előállitott arany tulajdonképpen arany-ezüst ötvözet. A

régiek ezeket az ötvözeteket különböző fémeknek, az

arany különböző fajtáinak tekintették. Homérosznál is a

fémek felsorolásában külön szerepelnek,"^ és még Theolc

philus Presbyter müvében ' is kisért ez a felfogas. Ez azzal magyarázható leginkább, hogy az elektron - az arany és az ezüst ötvözete - jóval keményebb a két alap fémnél és szine is eltér azokétól, amennyiben 0-40 százalékig növekvő ezüsttartalommal szine fokozatosan vált át sárgából fehérbe. Az első valóban tiszta (99,8 százalékos) aranytárgyak i.e. 500 körül jelentek meg Egyip tómban. Ez a nagyfokú tisztaság a természetes aranyakra nem jellemző, ezért azt bizonyltja, hogy már ekkor feltalálták az ezüst és az arany elválasztásának mód- szerét. Ezt az eljárást először az i.e. első századAz aranyiinomitásről- 108