Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

- 97 ­Kémiai vastisztitáal eljárások Főleg az ujabbkori vastárgyak tisztítására alkalmasak a kémiai eljárások. A régészeti tárgyak korróziója csaknem minden esetben erős és nagymértékben egyenlőtlen, ezért a kémiai eljárások közül a savas tisztítást csak ritka esetben találtuk - az eddigi tapaszta­lataink szerint - alkalmasnak régészeti vastárgyak tisztítására. Ha földes, erősen korrodálódott vastárgyat kell kezelnünk, legelőször tisztítsuk 10-15 o/o-os nátriumhexametafoszfát oldatban. Tegyünk felületaktiválőt az oldatba és azt mele­gen - 80-90 C°-on - használjuk. A tisztítás hatásfokát úgy növeljük, hogy először a tár­gyat folyó csapviz alatt erős kefével (nem fémkefével) tisztítjuk. Ez a kezelés főleg a kal- ciumos rárakódásokat távolítja el. A tárgy állagától függően ezután kémiai, vagy elektro­kémiai eljárással folytatjuk a kezelést. Kémiai vastisztitáshoz a következő oldatokat javasoljuk: 5-10 o/o-os inhibitoros kénsav, az általunk kidolgozott A oldat és 5-15 o/o-os inhibitoros foszforsav oldat. Min dhárom oldat úgynevezett savas pác, mindhárom tartalmaz inhibitort. Az általunk ki­próbált inhibitorok közül hármat találtunk alkalmasnak: hexametíléntetramin (más néven urotropin), tiokarbamid és a kereskedelemben kapható készítmény a Passhibit, ami szin­tén tiokarbamid alapú inhibitor. Az inhibitorokat általában 0,1 - 0,5 o/o-os mennyiségben szokás a tisztitó oldatba adagolni A megadott mennyiségnél többet alkalmazni nemcsak felesleges, hanem káros is, mert hatásuk ezzel nem javul, hanem inkább gyengül. Inhibitoros kénsavat melegen - 70-80 C°-on célszerű használni. A tárgyat közben folyóvíz alatt alaposan leöblítve kemény szőrkefével, vagy gyökérkefével tisztogatjuk. A kemény, darabos, rögökben összeálló rozsdát legjobb, a kémiai tisztogatás közben mechanikusan, pattintással, vagy ütögetéssel eltávolítani. Erre a célra a gyakorlatnak megfelelően vésőt, fakalapácsot, esetleg fogorvosi fúrót célszerű használni. Ha a vastárgy teljesen megtisz­tult, először folyóvízben jól leöblítjük, majd váltott desztillált vizben többször kifőzzük és a desztillált vizet kloridra vizsgáljuk. A kloridvizsgálatra főleg klórozott városi vizek ese­tében van szükség, mert meg kell arról győződnünk, hogy esetleg a csapvizzel a felületre vitt kloridot eltávolitottuk-e. A vastárgyat ezután mosott textillel, meleg levegő ráfuva-

Next

/
Thumbnails
Contents