Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

- 92 hézségek árán tudnánk olyan körülményeket teremteni, amik biztonságot nyújtanának arra, hogy a megindult folyamat tovább nem folytatódik, akkor a korróziótermékben jelenlevő vegyületeket át kell alakítani. (Erről részletesen szóltunk a réz, sárgaréz és bronz korróziótermékeit tárgyaló bekezdésben.)

Ilyen esetben a tárgyat korróziótermékeivel együtt stabilizáljuk, vagyis a rajta kialakult vegyületeket rézoxidokká, esetleg karbonátokká alakítjuk, amik normális körülmények között a szokásos védőintézkedések mellett további átalakulást nem szenvednek. A korrodálódott tárgy stabilizálására van lehetőség, de az minden esetben a tárgy állapotától, a korrózióréteg és az alatta levő esetleg még megmaradt fémréteg vastagságától, az aktiv korróziót mutató részek hozzáférhetőségétől és még számos esetleges, előre nem látható körülménytől függ.

Előfordul, hogy a világoszöld rézklorid vékony oxidréteg alatt jelenik meg. Ez a világoszöld vegyület lehet vékony rétegben különféle oxidréteg között, lehet a megmaradt f^mmag és a felületi vastagabb, vagy vékonyabb oxidréteg alatt, de előfordulhat, hogy a fém magja teljesen átalakult rézkloridokká és ezt a laza anyagot csak vékony felületi oxidréteg tartja össze. Ez utóbbi a legnehezebb eset, mert a kezelést nagyon óvatosan kell végezni, hogy a tárgyat összetartó oxidréteg megmaradjon és a káros rézvegyületek stabil vegyületekké alakuljanak.

Az erős pusztulást szenvedett bronztárgyak kezelését alapos vizsgálattal kezdjük. Lehetőleg sztereomikroszkóp alatt vizsgáljuk meg a felületet és a további kémiai kezelést mindéi esetben a tárgy állapota szerint válasszuk meg. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ilyen tárgyak kezelését munkamenet közben az adott körülményektől függően esetleg változtatni kell. Több lehetőségét ismertetünk, amelyek közül kellő gyakorlattal a restaurátor a legmegfelelőbbet választhatja.

A régebbi restaurátori gyakorlatban az ilyen nagyon rossz megtartású bronztárgyakat desztillált vízben forralták, esetleg a vizet cirkuláltatták - miközben azt cserélték - és időközönként kloridra vizsgálták. Ez az eljárás eltávolít ugyan bizonyos káros, vízben oldódó rézvegyületeket, de korántsem tekinthetjük elfogadható megoldásnak, mert - mint tudjuk - a rézklorid legtöbb esetben a korróziótermékből kialakult réteg alatt, vagy köz-