Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

A sósava3 kezelés után a tárgyat tökéletesen ki kell mosni desztillált vizzel. Közben a mosófolyadékot kloridra és kémhatásra vizsgáljuk. Amikor az ezüstnitráttal már nem kapunk fehér opaleszkálást és a kék lakmusz nem válik pirossá, a tárgyat megszáritjuk.

Az óntárgyakat általában nem szokás korrózióvédő bevonattal ellátni, mert a bevonat megváltoztathatja a felület kellemes tompaszürkés szinét, ami az óntárgyakon a levegőn alakul ki és azokra nagyon jellemző.

Annak ellenére, hogy az ónpestis nem tekinthető az ón korróziójának, az ilyen tárgyakat mégis azonnal gondozásba kell venni, mert az különben a múzeumi óntárgyak pusztulását jelenti. A kezelést röviden következőkben ismertetjük:

Mazanetz Bossard eljárását így ina le:

(20) s J

1. A tárgyat forró szappanoldattal lemossuk, közben szőrkefével keféigetjük. 2. Forró vizzel leöblítjük a szappanoldatot. 3, A tárgyat 6-8 órára 10 o/o-os sósavoldatba helyezzük. 4. A pestises helyeket acéigyapottal alaposan kitisztítjuk. 5. Ismét 5 órára 10 o/o-os sósavoldatba helyezzük. 6. Több órán át forró vizben mossuk. 7. Újságpapírral és gyap- juronggyal szárazra dörzsöljük. 8. Egy hónapig meleg szárítószekrényben tartjuk. 9. A megtisztított óntárgyakat nem szabad egymásra rakni. 10. A megtámadott tárgyat hosszú ideig szigeteljük el az egészséges óntárgyaktól.

Cupr és Pelikán szerint az ónpestises tárgyakat, azaz olyanokat, amelyek a fehér ón szürke őnmódosulattá való átalakulás jeleit mutatják, csak úgy lehet megmenteni, ha abe- teg foltokat nagyon óvatosan és szakértő kézzel kivágjuk, és a kivágott helyet egészséges ónnal pótoljuk.

A moszkvai Központi Restauráló Műhelyben az ónpestises tárgyakat elektrolitikus kezelés alá veszik, közben a szürke módosulatu ónt mechanikusan távolitják el. Az eredményt kielégítőnek tartják.