Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

- 75 Az ólomtárgyak tisztítására külső áramforrás nélküli elektrolitikus eljárás, amelyet Ma- zanetz javasol (34) és ami szerint cinkforgácsot és hígított salétromsavat kell használni, Cupr és Pelikán (35) szerint nem válik be. Ebben az esetben, annak ellenére, hogy nagyon higitott savat használ (1 rész konc. HNOgöO rész desztillált viz) nem lehet a tárgy felületéről a sav maradékait tökéletesen eltávolítani és ennek következtében bizonyos idő múlva a tárgy felületén fehér elszineződés észlelhető. Hasonló ok miatt nem célszerű a Caley (36) módszerét sem használni. Az utóbbi eljárás lényege, hogy az ólomkarbonátokat sósavban oldja le a tárgyról, majd utána a semlegesítést ammőniumacetáttal végzi.

Az ólomtárgyak korrőziótermékeinek eltávolítására használt ioncserélős módszert minden errevonatkoző irodalmi munka ismerteti (31, 3 , 34, 35).

Az eljárás menete a következő:

A kationcserélőt (Varion KS) regenerálással hidrogénciklusba visszük. Regenerálásra 3 o/o-os salétromsavat használunk az ioncserélő gyanta térfogatának ötszörös mennyiségében. A regeneráló oldatot lassan átfolyatjuk az ioncserélő oszlopon (az átfolyás sebességét az alsó csap beállításával szabályozzuk), majd ezután ugyan ilyen átfolyási sebességgel addig végezzük a desztillált vizes mosást, amig az oszlopból kifolyó viz semleges kémhatást nem mutat. Az ioncserélő folyadék-kását úgy öntsük az üvegcsőbe, hogy ne maradjanak közben légbuborékok, mert ezeken a helyeken nem fér a szemcsékhez sem a regeneráló, sem a mosó folyadék. A légbuborékokat töltés közben óvatosan ütögetéssel űzzük ki a csőből.

Az igy előkészített ioncserélőt vizes pép formájában megfelelő edénybe helyezzük. A tárgyat úgy helyezzük óvatosan az ioncserélő kásába, hogy minden része érintkezzen a gyantával. Ezután az egészet vízfürdőn, vagy infra lámpa alatt arra a hőmérsékletre melegítjük, amelyet az ioncserélő gyanta használatára a gyártó cég megenged. A mi esetünkben a kationcserélőt 70-80 C°-nál magasabb hőmérsékletre nem melegítettük, annak ellenére, hogy az az előírás szerint 115 C° hőmérsékletet bír, de az ólomtárgy miatt azt nem tartottuk célszerűnek. Az ioncserélő akkor merül ki, amikor már szemmelláthatólag nem fejt ki tisztitó hatást. Ekkor ismét belehelyezzük az előbb ismertetett regeneráló berendezésbe