Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

nul a szárítószekrényben hagyjuk, ahonnan csak akkor vesszük ki, amikor a szárítószekrény tere 10-15 C°-al a szobahőmérséklet fölötti hőmérsékletig hűlt le. Ezután azonnal elvégezzük a tárgyak védőréteggel való bevonását. A melegitéses szárítást végezhetjük infravörös lámpával fejlesztett hővel is. Ilyenkor megfelelő távolságban helyezzük el a tárgyat a lámpától és ügyelünk arra, hogy a tárgy hőmérséklete 120 C°-nál feljebb ne emelkedjen. Célszerű, ha az infralámpa alatti szárítás céljára külön kis szekrényt készítünk, aminek megfelelő légeirkulásáról gondoskodunk. A tárgyak lehűtését ilyen esetben cél- szerű exszikkátorbar. végezni. Kisebb tárgyak szárítását végezhetjük kézi szárítókkal is, amelyek meleg levegőt hivatnak a tárgyra. Használhatjuk ilyen célra a háztartási hajszárítókat, de bonyolult felületű, nagy tárgyakat nem száríthatunk ilyen módon megbízható e- redm énnyel.

Ha a tárgyat olyan folyadékba tesszük, amelynek forráspontja alacsonyabb, mint a vizé és a vizet korlátlan mértékben felveszi, akkor ily módon a szárítást alacsonyabb hőmérsékleten és gyorsabban valósíthatjuk meg. Leggyakrabban etilalkoholt és acetont szokás erre a célra használni. Mivel az alkalmazott vegyszerek - főleg az etilalkohol - az ilyen eljárást nagyon megdrágítják, csak különleges, indokolt esetben alkalmazzuk.

A szilárd vizelvonó anyagok közül használhatjuk a vízmentes kalciumkloridot, a foszfor- pentoxidot és a szüikagélt. A kalciumklorid a környezetből vizet vesz fel, mert kristályvizes módosulattá alakul; a foszforpentoxid kémiailag köti meg a vizet, miközben foszforsav képződik; a szilikagél nagy felületén fizikailag köti meg a vizet: adszorbeálja. A szilárd vizelvonó anyagokat exszikkátorba helyezzük és a fölötte levő zárt térbe tesszük a tárgyat.- 63 Szárításra szolgáló exszikkátort a következőképpen készítjük elő. Az exszikkátort kimossuk, megszáritjuk, vagy kitöröljük. Az alsórész és a fedő csiszolt peremét egész vékonyan bekenjük csapzsirral. Az exszikkátor aljába vizelvonó anyagot teszünk (pl. kalciumkloridot, foszforpentoxidot, stb.), de csak olyan vastag rétegben, hogy a vizelvonóanyag és az exszikkátor betét között legyen egy-két centiméter távolság. Ezután behelyezzük a porcelánbetétet és az exszikkátor fedelét úgy csúsztatjuk az aljára, hogy tökéletesen zárjon.