Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

- 54 oldatban levő kationra kicserélhetők.

Az anioncserélők nagymolekuláju polikondenzált oldhatatlan bázisból felépült vázzal ren delkeznek, amin mozgékony anionok vannak kötve és ezek vesznek részt a cserében.

A folyamat könnyebb megértésére felvázoljuk azokat a reakciókat, amelyek ioncserélés közben végbemennek.

A kationcseréiők polikondenzált savgyökét R -vei, az anioncserélő polikondenzált bázis

c

gyökét R -val jelöljük. Ha a kationcserélő: sóoldattal kerül érintkezésbe, annak kationját megköti és a kationcserélőról a hidrogén megy a kation helyébe:

R - H + KCl ->R - K + HCl c c

Ebben az esetben azt mondjuk, hogy a kationcserélő hidrogén ciklusban van, vagyis a lecserélhető kationja a hidrogén. Ha a kationcserélő az összes cserélhető hidrogénjei helyett más kationt, adott esetben káliumot vett fel, akkor ioncserélésre alkalmatlan, vagyis kimerült. Az ilyen kationcserélőt ismét vissza lehet alakítani erededeti hidrogén formájára. Ezt a visszaalakítást regenerálásnak nevezzük. Hidrogénciklusban működő kationcseré- lőket mindig savakkal, pl. higitott sósavval, kénsavval, salétromsavval regeneráljuk.

Az anioncserélő mozgékony anionja cserélődik ki az oldatban levő anionnal a következő sematikus egyenlet értelmében:

R - OH + KCl R -Cl + KOH

a a

Az anioncserélő ugyanolyan elv szerint dolgozik. Az anioncserélőn hidroxilionok vannak, amelyek az oldatban levő más anionokkal leválthatők. Az ioncserélő kimerülése esetén regenerálással hozhatjuk eredeti állapotába, vagyis lecserélhetjük róla a megkötött aniont, hogy ismét hidroxil formájú anionCserélőnk legyen,

A regenerálás ilyen esetben hig lúgokkal történik.

Az ioncserélők használata csaknem korlátlan, tehát végtelen sokszor lehet regenerálni. A