Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

-41 A disszociált kénsav szulfát ionjai az am.Jón elvesztik, negatív töltésüket és oxigén fejlődése közben kénsavat adnak.

2 SO,2- + 2 H O 2 H SO, + O + 4 £

4 2 2 4 2

A kénsav hidrogénionjai részben a katódfolyamat következtében molekuláris hidrogéngáz formájában távoznak, részben a vas oxidjaival lépnek reakcióba a következő egyenletek értelmében:

2 FeO + H+-^2Fe2^ + 2 H O,

+ _ 3+

Fe2°3 + 6H 2 Fe + 3 H20

Tekintettel arra, hogy az anódos fémtisztitás egyik lényeges folyamata a fémfelület megfelelő oxidálódása, a felvázolt reakcókból adódik, hogy anódos fémtisztitásra sokkal előnyösebb a lúgos elektrolit. A sav ugyanis a rozsda formájában jelenlevő vasoxidokat kémiailag is oldja, de az anódos folyamat következtében kialakult passziv oxidréteget is megbonthatja.

Az 1. ábrán a külső áramforrással működő fémtisztitó berendezés sematikus vázlatrajzát mutatjuk be.

Az elektrokémiai fémtisztitó eljárások leglényegesebb folyamatait ismertetjük csak vázlatosan. Természetesen ezek a folyamatok nem külön-külön, hanem együttesen játszódnak le, és a felvázoltaknál sokkal komplexebben. Az ismertetett változatokon kívül az irodalom még számos más lehetőséget is megad (12, 14, 17, 18, 20, 22, 24). Ezeket kellő gyakorlattal és körültekintéssel jól lehet adott esetekben alkalmazni. Az elektrokémiai fém- tisztitási eljárások alkalmazása esetén ugyanúgy, mint minden más fémkezelés előtt a tárgyat először jól meg kell vizsgálni és minden esetben egyedileg megválasztani a neki megfelelő eljárást.

Általános szempontok, amelyeket minden elektrokémiai eljárás során figyelembe kell venni:

1./ Csak olyan fémmaggal rendelkező tárgyakat lehet elektrokémiai eljárással kezelni, amelyeknél a szinfém még őrzi a tárgy eredeti formáját.