Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

A viz disszociációja:

HOH —> Hf + OH'

A molekuláris hidrogén képződése:

2H+ * 2 £^»2 H -* H2

A cink oldódása:

Zn2' + 20H- -* Zn/OH/2

A folyamat lényege a hidrogén atomos, majd molekuláris formában való jelenléte. Az atomos hidrogén a keletkezés állapotában - in statu nascendi - redukáló hatást fejt ki. A fémen levő oxidokat vagy szinfémmé, vagy alacsonyabb oxiddá redukálja. A molekuláris hidrogén a bevonó réteg alá hatolva fellazítja azt és mechanikusan tisztítja a fémet.

Az eljárás régen ismert a restaurátor gyakorlatban:Krefting-módszemek nevezik. Rathgen ismerteti 1926-ban megjelent könyvében . Gyakorlati megvalósítása a következőm korróziótermékkel borított fémtárgyat egy helyen fémig letisztítják és cink, vagy aluminium fóliát úgy tekernek rá, hogy a két fém a letisztított helyen szorosan érintkezzen. Ezután a cinkkel, vágj' alumíniummal borított tárgyat sav. lúg, vagy sóoldatba helyezik. Az elektrolízis megindulását az eró's buborékképződés jelzi, amely az ismertetett folyamat erediné nye.

A folyamatot az elektrolitnak használt oldat koncentrációjával és a hőmérséklettel lehet szabályozni. A koncentráció és ahőmérséklet emelése a folyamatot meggyorsítja és hevesebbé teszi.

Külső áramforrással működő eljárások

A külső áramforrással működő elektrokémiai fémtisztitási eljárások során az elektrokémiai folyamatot az egyenáramú áramkörbe kapcsolt két elektród biztosítja. Az eljárás közben a tisztítandó fémtárgyat lehet az áramforrás negativ pólusához, vagyis katódnakés lehet a pozitív pólushoz, azaz anódnak kapcsolni. Ilyen esetben a másik a segéd elektród, amely lehet vas, acél, ólom, vagy szén. A folyamatok lényegében azonosak az előzőekben