Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme
- 41 olyan állapotba helyezése, ami a muzeolőgia szempontjainak legmegfelelőbb s a tárgy épségét nem veszélyezteti; a második a megtisztított, kezelt tárgyak jő állapotának rögzité- se. Az első feladat döntő fontosságú, mert a helytelen kezelés megkárosíthatja, sőt végső e- setben tönkre is teheti a tárgyat, a helyes kezelés pedig minden részletét előhozza és az adott körülmények között legtöbbet nyújt a tudományos feldolgozás, és a szemléltetés számára. Legelőször tehát a fémtárgyakat meg kell tisztítani, káros korróziótermékektől megfosztani, alak és forma szempontjából lehetőség szerint az eredeti állapotot megközelíteni. Az állagvédelem második feladata a helyesen kezelt, tisztított, esetleg restaurált tárgyak állapotának rögzítése és maximális biztosítása. Ez a feladatkör öleli fel a, kezelt fémtárgyak korrózió elleni védelmét. Nem elegendő ugyanis, ha a tárgyat tökéletesen, helyesen megválasztott módszerekkel megtisztítjuk, kezeljük, de kezelés és az adott körülmények között legjobb állapotba való visszaállítás után nem védjük a további korróziótól, sérüléstől, átalakulástól. Mint láttuk, a fémtárgyak legnagyobb veszélye a korrózió, melynek eredménye a legváltozatosabb lehet. Megváltoztathatja a fémtárgy felületének jellegét a tárgyon levő díszítéseket elfedheti, torzíthatja a tárgy alakját, megváltoztathatja a térfogatát és végül teljes e- gészében átalakíthatja az eredeti fémanyagot. A fémek korrózió okozta átalakulási termékeiből bizonyos körülmények között következtetni lehet a tárgy eredeti összetételére, de mivel a folyamatot a fémekre ható külső környezet indítja meg és lejátszódásában ezek a külső körülmények döntően befolyásolják, az átalakulási termékek ismerete nem elegendő ahhoz, hogy a fémtárgyakról egyértelmű következtetést vonjunk le. Különösen áll ez az ásatások során földből előkerült fémtárgyakra. Ideális természetesen az lenne, ha a tárgy anyagán kívül a korróziótermék összetételét is meganalizálhatnánk, ha nem is minden esetben, de az esetek többségében. A jelenlegi lehetőségeink még erre nem adnak módot, ezért ha a muzeológus és a restaurátor ugv találja, célszerű a tárgy korróziőtermékéből letisztítás előtt mintát venni és a tárgy mellé kis zárt üvegiolában mellékelni: későbbi tudományos feldolgozásnál esetleg hasznos adalékul szolgálhat.