Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

- 35 fémtárgyakon.

Mindenki tapasztalhatta már, hogy néha a földből előkerült bronztárgyak sok évszázad, sőt évezred alatt is viszonylag jó állapotban maradtak meg, kiásás után azonban annak ellenére, hogy sokkal kedvezőbb körülmények között tartjuk a fémtárgyat, mint a földben volt, a pusztulás szemmelláthatőan megindult és ha nem alkalmazunk kellő kezelést, teljes pusztulásig vezet. Ennek magyarázata az, hogy bár a talajban a fémtárgy igen agresszív környezetben feküdt, a rekaciők lejátszódásához szükséges körülmények utánpótlása megszűntével azonban olyan átmenetileg stabil egyensúlyi állapot alakult ki, amely a folyamatok sebességét rendkivül csökkentette. A körülmények megváltozásával, pl. ha csak csekély mennyiségű oxigén is jut a tárgyhoz, a reakciók megindulnak és a sematikusan vázolt formában lejátszódnak.

Ennek ismertetését azért tartjuk fontosnak, mert feltétlenül le kell szűrnünk és elvként elfogadnunk azt a tanulságot, hogy az ásatásokból előkerült bronztárgyakat minél előbb vegyük kezelésbe, és még akkor is vizsgáljuk meg állagukat, ha látszólag nincsenek közvetlen veszélyben. A vizsgálat és a kezelés részletezését a következő fejezetekben ismertetjük.

Ón

Az ón levegőn igen korrózióálló fém. Felületén vékony sötétszürke két- és négyértékü ón- oxid képződik, mely olyan jellegű oxidhártyát alkot, ami a fémet további átalakulástól megvédi, vagyis elszigeteli az agresszív környezettől. Az ilyen óntárgyakon az SnO és SnC>2 összetételű oxidon kivül néha ónszulfidot (SnS) is ki lehet mutatni, ami a levegőben levőkén hatására képződött. Az ón normális körülmények között a levegőn tanúsított jó korrózióállóságával ellentétben kevéssé állandó és könnyen korródeálódik . a talajban. Ezért ásatásokból kevés és nagyon rossz állapotú óntárgy maradt ránk. A talajban képződött őnoxidok nedvesség hatására hidratálódnak és Sn/OH/^. nHgO összetételű korróziós termékké alakulnak át, ami teljes mélységben behatol a fémbe. Az ón ilyen átalakulási terméke nem eredményez olyan nagy térfogatváltozást, mint pl. az ólomé és a vasé, ezért a teljesen átkorrodálódott óntárgyak formája és alakja nem változik meg nagy mértékben, emiatt megőrzésük még korrózió formájában is célszerű, de nem könnyű feladat, mert sokszor enyhe érintésre is szétesnek.