Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Szalay Zoltán - Koncsánszky Gyuláné: Régi viaszpecsétekről PVC másolatok készítése
-231 mechanikus utón lehetne eltüntetni. A PVC másolatokkal a viasz-hatást a legszélesebb skálában el lehet érni. Tudjuk a friss viaszt is utánozni, de lehet több száz éves agyongyötört felületeket is "hűségesen” másolni a készitési technológia helyes alkalmazásával. A PVC kezelése lényegesen egyszerűbb az öntőgyantákénál. Keverésük nem kivánja meg a grammnyi pontosságot, ami az öntőgyantáknál elkerülhetetlen. Színezni szinte tökéletesen lehet: néhány színezék (a zsírban oldódó festék) ugyan kisütés után némileg megváltoztatja a színét (megsötétedik), de a helyes szin' néhány próbasütéssel könnyű beállítani. Legfontosabb a megfelelő PVC por kiválasztása. Céljainknak eddig a legmegfelelőbb volt az osztrák gyártmányú Halvich 336 elnevezésű. Ezenkívül nyilván még van más alkalmas gyártmány is, arra azonban vigyázzunk, hogy fóliának való PVC-porral ne kísérletezzünk, mert abból kézi gyúrással nem tudunk megfelelő masszát produkálni. A PVC-massza elkészítése nagyon hasonlít a tésztagyuráshoz. Konyha-módszerekkel készíthető: a körülbelüli elegyitési arányt tulajdonképen azért kell csak ismerni, hogy' se túl keveset, se túl sokat ne készítsünk belőle. A PVC massza úgy készül, hogy lágyitőszere- ket és PVC-port összekeverünk kb. 1:3 arányban. Ez az arány annyiban változik, hogy melegebb időben kevesebb lágyító kell, mint hűvösebb időben vagy akkor is változtatunk az a- rányon, ha rugalmasabb terméket akarunk: ilyenkor több lágyítót teszünk a keverékbe. Úgy kezdjük a munkát, hogy a gyuróedénybe megfelelő mennyiségű lágyítót öntünk, majd lass PVC-port keverünk hozzá. Mikor már a massza sürü volta miatt nem megy a keverés, térünk a gyúrásra. Gyúrás közben adagoljuk az alapszint. A színezést rendszerint szerv u- len pigmentekkel oldjuk meg. Ha nem tudjuk igy kikeverni a megfelelő szint, akkor zsirbr oldódó festékkel javítjuk azt. (Hogy milyen festékeket használjunk, arra még a végén kitérünk). A massza minősége nagymértékben függ a lágyító tipusától. Nagyon jó lágyító tulajdonságokkal bir a trikrezilfoszfát, azonban különösen a gőzei nagyon mérgezők, de mérgez érintés utján is (ezért élelmiszerek csomagolásához, pl. hatóságilag tilos trikrezilfoszfát tartalmú műanyagot használni). Tehát ettől el kell tekintenünk. A legismertebb lágyítók egyike a dibutilftalát. Kevésbé jó lágyitó mint az előbbi, de nem mérgező. Hidegtürése nem jó:
