Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

- 20 Az ezüst történetében négy fejlődési szakaszt különböztet meg az irodalom Az első,

(2).

amikor az ezüstöt - ritka előfordulású - termés-állapotában gyűjtötték és használták fel. A második szakasz a természetben előforduló elektron felhasználása, amely azonban mindig kisebb mennyiségben volt található, mint az arany. A harmadik fejlődési szakasz az ezüst történetében a galenit nevű ólomtartalmú ásvány felfedezése, amelyből az ólom kiolvasztása mellett ezüstöt is nyertek. Az ezüst kinyerése ebből az ásványból nem ütközött nagy nehézségbe, mert a házi tűzhely melege elegendő volt ahhoz, hogy a 327 C° olvadáspont« ólom redukció után kiolvadjon az ércből; a tűzhely alján apró gyöngyök formájában visszamaradt az ólom-ezüst ötvözet, amelyet újból megolvasztottak és levegő átfuvásával az ólmot ólomoxid alakban kiválasztották belőle. Minden bizonnyal igy fedezték fel az ólomércben, a galenitben az ezüst jelenlétét. A fémolvasztásnak azután fejlettebb eljárásait is kidolgozták, amelyet ma is ismert néven kupellálásnak nevezünk. Az ezüst használata tulajdonképpen ebben a harmadik fejlődési szakaszban kezdett csak általánosan elterjedni. A fejlődés negyedik szakaszában a fémolvasztás terén olyan fejlett technikát értek el, hogy az ezüstöt ki tudták nyerni az elektronból és igy szinaranyat és ezüstöt tudtak előállítani.

Az ólom nem sokkal az ezüst után jelenik meg a régi kultúrákban. Tulajdonképpen felhasználásának kezdetét együtt szokták tárgyalni az ezüst megjelenésével, mert mint említettük, az ezüst gyakorlati felhasználása az ólomércből való kinyerése előtt nem volt jelentős.

Az ólom a galenitben fordul elő, ami igen nagy fajsulya, puhasága és sötét szürkés fémes szine miatt korán felhívta magára az ember figyelmét. A primitiv fémolvasztás és kohászat az ólom esetében könnyen vált lehetővé, mert nem igényelt nagy hőmérsékletet, hanem fatüzön, kövekkel kirakott házitiizhelyen az ólmot ki tudták az ércből olvasztani.

Az ólom felhasználása főleg a keleti kultúrákban gyakori, ahol más fémek összedolgozására, edények és hordók megpántolására és főleg vizvezetékcsövek készítésére használták. A legkorábbi ólomtárgyak finomitatlan ólomból készültek, de idegen alkotókat mégis csak igen kis százalékban tartalmaznak, mert az ólom előállítása még a legprimitívebb eszközökkel is igen nagy tisztaságot eredményez, amely sok esetben eléri a 99, 9 o/o ólomtar- taimat (3)

Az ólom felhasználása sokrétű volt; már az időszámításunk előtti időkből számos olyan