Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme
- 18 szép, fényes színét nem veszíti ei, még megmunkálás közben sem. Rendkívül korrózióálló, úgynevezett nemesfém. Kezdetben valószínűleg csak termésállapotu aranyat dolgoztak fel, majd később az igen finom eloszlású termésaranyat mosták, összeolvasztották és így formálták. Igen gyakori az arany ötvözet formájában való megjelenése a természetben, a- mely többnyire ezüstöt tartalmaz változó százalékban. Az ilyen nagy (30-40 o/o körüli) ezüsttartalmu aranyötvözetet ma elektron néven ismerjük. Ezzel is gyakran találkozunk múzeumokban. Színe az ezüsttartalomtól függően sötétebbtől az egész fehéres sárgáig változik. Kezdetben önálló fémnek tartották, később a szine szerint vagy az egyik vagy a másik fémnek minősítették. Ékszereket, kultikus tárgyakat készítettek belőle. Időrendi sorrendben második helyen álló fém a réz. Csakran fordul elő termés állapotban, ezért az embernek nem kellett a fémolvasztás technikáját ismernie. Ebből, vagy más fémekkel szennyezett termésrézből hidegen kalapált tárgyakat. Később a melegen történő megmunkálás, majd minden bizonnyal a véletlen folytán felismert olvasztási technika egyre nagyobb lehetőséget biztosított a réz felhasználására. Korán rájött az ember, hogy más fémekkel összeolvasztva nagymértékben sikerül a réz hasznos tulajdonságait javítani, és részben a véletlennek, részben a tudatos megfigyeléseknek köszönhető, hogy a vörösréz magában, vagy a legkülönfélébb arányban ólom, ón, és cink fémekkel öltözve került fel- használásra bronz és sárgaréz formájában. A leggyakoribb rézalapú fémötvözet a bronz, amely a vörösréz és az ón különféle arányú ötvözete. A bronz előállításában több szakaszt különböztethetünk meg Az első sza(2). kaszban minden bizonnyal olyan ércet olvasztottak, amely a réz és az ón ásványait tartalmazta. A második szakaszban a rézérc és az ónérc keverékét olvasztották meg. Ezt a technikát csak olyan helyen alkalmazták, ahol a két érc egymáshoz közel fordult elő. Ebben a periódusban a bronzokban levő óntartalom nagyon változó. A harmadik szakaszban ónoxidot és fém rezet izzó faszénnel együtt olvasztották bronz e- lőállitása céljából. Ez a módszer nagyon hasonlít a sárgarézkészités technikájához; ebben az esetben cinkércet használtak az ónoxid helyett. A bronzkészités negyedik szakasza már fejlett fémolvasztást igényel; az ónoxidot faszénnel külön fémónná redukálták és az igy kapott fémet fokozatosan olvasztották bele a fém
