Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Szalay Zoltán: Régészeti és történeti eredetű bőr lábbelik konzerválása

- 159 Tudott dolog, hogy a nedves földből előkerült bőrök szabad levegőn egy-két nap - de esetleg néhány óra - alatt is tönkre mennek (visszafordíthatatlan változást szenvednek vagy o- lyan mértékű változás áll be, hogy teljes értékű helyreállításuk lehetetlenné válik). A restaurátori szakkönyvek általában néhány o/o-os formalinos oldatot ajánlanak, az ilyen bőrök ideiglenes eltartására. Különösebb kifogást ez ellen nem emelhetünk, mégis szívesebben fogadom, ha nem ilyen előkezelt bőröket kapok konzerválásra, mert az előkezelés befolyásolhatja a laboratóriumi munkát. Leghelyesebbnek tartom, ha a frissen kiázott bőrt nedves vattába csomagoljuk és egy müanyagtasakban lezárva szállítjuk. A zacskóba tehetünk egy-két szem timolt is penészedés ellen. Fontos, hogy a nedvesen kiásott bőr a konzerválás megkezdéséig, sőt befejezéséig he száradjon ki,

A földbe került különböző anyagok csak akkor maradhatnak fenn, ha még pusztulásuk előtt beáll köztük és környezetük között a kémiai és fizikai egyensúly. Ez az egyensúly feltárás után természetszerűleg megbomlik és a leletek uj környezeti hatások közé jutva uj kémiai és fizikai egyensúlyra törekszenek. E folyamat alatt a tárgy teljesen elpusztulhat, hacsak időben nem kezeljük vagyis az uj helyzetnek megfelelő kémiai és fizikai egyensúlyt nem teremtünk a megőrzendő objektum számára.

Első teendő tehát, hogy megtisztítsuk a bőrt a földben rátapadt és felszívott anyagoktól. Ezt Ugyanúgy végezzük, mint az előző eljárásnál. A zsiralkoholszulfonát kitűnő tisztitóké- pessége mellett mint zsirozóanyag is számításba jöhet. Ha a tisztítás után közvetlenül szántjuk ki a bőröket, azok ráncosak és erősen merevek lesznek. Azért olyan vizelvonó szert kerestem, aminek a használatával a legkevésbé változnak meg a kezelt bőrök méretei. A kísérletnél arra törekedtem, hogy lehetőleg a legpontosabb adatok birtokába jussak, ezért a vizelvonószerek alkalmazása után a bőrt teljesen kiszárítottam. A folyamatos kezelésnél ezt nem kell feltétlenül megvárni, hanem a beszikkadás után lehet az eljárást folytatni. Ez a vizsgálati módszer eredményesnek bizonyult, mert igy el lehetett egymástól választani az egyes konzerváló anyagok keltette hatást.

Vízelvonáshoz acetont, etilalkoholt, metilalkoholt és tercier butilalkoholt használtam. A próbadarabokat sorszámmal láttam el és a súlycsökkenést, vastagságcsökkenést párhuzamosan mértem. Az acetont mindjárt az első probadarabok lekezelése után elhagytam, mivel kiszáradás után a bőr teljesen szétmállott.