Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Szalay Zoltán: Régészeti és történeti eredetű bőr lábbelik konzerválása
- 140 biológiai aktivitása is. A cserzés a kollagén rendszerben rögzíti ezeket az aktiv tényezőket, és a kialakult végtermék, természetesen bizonyos határok - de mégis igen változatos külső körülmények - között stabil. A kész bőr nem egységes anyag, tehát nem csak kollagén és cserzőanyag egymásra hatásából keletkezett uj vegyület, hanem mint ezt a következőkből látni fogjuk, különböző komponensekből álló bonyolult (komplex) rendszer. Az ásványi cserzésnél mint ezt Lollar kimutatta, a cserzőanyag részben behatol a kollárja rostokba, nagyobb része azonban mintegy közömbös burkot alkot a kollagén fibrillák körül. Az ásványi cserzésü bőrök közül a timsóvalcserzettben kötődika legkevésbé akollagén és a cserzőanyag. Ez a magyarázata annak, hogy a timső legnagyobb részét egyszerű ázta- tással is könnyen el lehet távolítani a bőrből. Az ásatási leletanyag között elég kevés a csak timsóval cserzett, mert a kilugozódás következtében a bőr gyakorlatilag visszaalakult nyers bőrré, az pedig ellenállás híján, a talajban elpusztult (nem maradt fenn), mert a nyers bőr minden védelem nélkül ki van téve a romlás legkülönbözőbb formáinak. A timsóval cserzett bőr nyniékony, fehér. Cserzés után néhány hétig állni kell hagyni, mert ez idő alatt némileg stabilizálódik a cserzőhatás. A pihenési idő után a bőrt erős mechanikai kezelésnek vetik alá (nyújtják és puhítják). A timsós cserzés a régi magyarok jellemző cserzési eljárása volt. Európában való elterjedése is nekik tulajdonítható. Lábbeli felsőrészeket és szerszám szijjakat készítettek belőle. Ennál az eljárásnál a bőrt nem meszezték, hanem a szőrt borotvával vagy valamilyen éles szerszámmal távolították el, hogy a bőrállományt ne csökkentsék. A timsóval cserzett bőrnek a vízzel szemben kívánt ellenállóképességét faggyúval való átitatásával érték el. A többi ásványi cserzésü bőrt itt nem tárgyaljuk, mert ilyen történeti anyaggal nem találkozunk. A vasas cserzést azonban a romlás okainál említjük meg, mert az a talajban (és társanyagként) előfordulhat: a romlásnál jelentős faktor lehet.
