Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Szalay Zoltán: Régészeti és történeti eredetű bőr lábbelik konzerválása

- 132 A nyersbőr

Múzeumainkban konzerválásra kerülhetnek a legkülönbözőbb gerinces állatok nyúzott bőrei a halaktól kezdve a legmagasabbrendü emlősökig.

Hogy a bőrtárgyak konzerválását okszerűen tudjuk végezni, először is ismerjük meg a bőr felépítését, szerkezetét, biológiai sajátosságait.

A bőr nem egységes anyag: mikroszkópon vizsgálva jól elkülöníthető rétegekből áll. A különféle bőrök felépítése nagyjából megegyezik.

Felhám (epidermis)

A felhám folytonosan szaporodó sejtekből áll, amelyek a bőr felszínén fokozatosan elsza- rusodnak és elhalnak. Ez az elszarusodás úgy megy végbe, hogy az epidermisz sejtjeiben keratohyalin szemcsék jelennek meg (eredetük még nem tisztázott), fokozatosan felhalmozódnak, a felszín felé haladva elfolyósodnak és az egész sejtet kitöltő eleidénné alakulnak át. Ez egyes hüllőknél olyan mértékű lehet, hogy az epidermisz vastag páncéllá alakul. Más állatoknál az epidermisz fokozatosan lehámlik vagy időnként levedlik (pl. a kígyók). Egyes hüllőknél (pl. krokodil) azonban az epidermisz folyamatosan vastagszik és igy alakul ki a már említett bőrpáncél. A felhámot a bőr kidolgozása során eltávolítják. Kivételt képeznek azok a fentemlitett megvastagodott bőrök, amelyeknek ez az epidermi-réteg egyben díszéül is szolgál. A felhám annál vastagabb, minél nagyobb mechanikai erőnek van kitéve: ilyenkor ritkább a szőrzet. Magasabb rendű állatoknál a bőr vastagsága nincs összefüggésben az igénybevétellel.

Az irha (cutis, corium)1

Az irha a tulajdonképpeni bőranyag: letisztítás és husolás után már pőre a neve. Vastagsága - pl. a szarvasmarhánál - a bőr 86-88 százalékát teszi ki. Nagy sejtközi állománya, a rostkötegek hossza, tömörsége és kuszálódottsága dönti el a bőr szilárdságát. Minél hosszabbak a rostkötegek, minél tömörebben és kuszálódottabban fonódnak egymásba, an-