Magyar és orosz tanítási nyelvű polgári iskola, Munkács, 1941

12 1941. szept- 27-én alakult meg. Ifj. elnök: Kosztik György IV. o. t.; ifj. alelnök: Martinuzzi Péter III. о. I.; titkár: Madun József IV. o. t. ; pénztáros; Puha Pál IV. o. t. ; szertáros: Baszaráb János III. о. !.; atlétikai szakoszt. vezető: Szócska Gábor IV. o. t.: torna szakoszt. v.: Madun József IV. o. t, ; játék vezető: Langbauer Lénhárd IV. o, t. e) Diákkaptár. A Diákkaptármozgalom célja az, hogy elősegítse a fiatalság gyakorlatias hajlatnainak kibontakozását, megkedveltesse a gaz. dasági munkát, bátorítsa a vállalkozó kedvet, takarékosságra, az ország anyagi erejének fejlesztésére neveljen, a diákok erejének és szabad idejének természetes korlátai között. Intézetünk tanulóifjúsága az 1940/41. tanévben kapcsolódott a mozgalom munkájába, ebben a tanévben tovább folytatta munkáját; az ipar. ban felhasználható hulladékokat gyűjtött, részt veti a mezőgazdasági termelőmunkában, kertet müveit, segédkezelt a szülők gazdaságában saját háziállatokat tenyésztett, kivette részéi a használt cipők gyűjtésében, 150 pár cipőt gyüjlölt össze, a lanév befejezte előli nagy buzgalommal látott a selyemhernyólenyészléshez. Iskolánk kapfárosai összesen 6 dobozból kikelteit kb. luO.OOO db. selyemhernyó eletésél és gondozását vállalták el. Tanulóink megértették a mozgalom célkitűzéseit, a mai sorsdönlő időkben tehetségükhöz mérten ők is részt vállalnak az ország termelő munkájában és ezáltal képezik magukat a gazdasági életpályákra. Hisz. szűk, hogy munkakedvük a jövőben még fokozódik és igyekezetüket siker koronázza. Buczkó István a Diákkaptár vezető tanára. 1941-1942. Въ новой европейской, неликой собирательной войнъ цЪлый рядъ цивилизованного народа въ крови и желЬзЬ вооружено смотрит*, на восточный колоссЪ, на страхъ. котрый поглощешемъ грозитъ христианской культуръ въ ЕвропЪ.. Дрожитъ земля подЪ погами шествующихъ герэевъ націй, народовъ культурного свЪта и мы чувствуеме въ ихъ напруженных силахъ въ палающихъ сердцахъ безопасну надежду лучшей будучности. Днесь рЪшучее слово войско им^етъ. Въ ужасной борбЪ, въ волненіяхъ жизненныхъ обозр-Ьній людству лучшу будучность принесе душевна и нравственна сила. Школы тихо, но крЪпко приводятъ въ зрЪлостъ стоймости возобновленного народа. Мы, русины, вояки Раковція николи не вид-Ьли такъ ясно свое мЪсто, посланіе, призваніе, якъ днесь, въ щумЪ оружій. Судьба, а днешна безпощадна война дозволила, чтобы ясно вид-Ьли и тЪ, немногіе, которые въ заблужденіи смотрели на востокъ и оттуда чекали р-Ьшеніе вопросовъ. Богъ и воля исторической связности, западна христіанска культура,