Zsidó gimnázium, Munkács, 1942

megszüntettük az intézet alsó tagozatában a koedukációt. Ezzel párhuzamosan kifejlődött a zsidó leánypolgári iskola, mint a gimnázium testvérintézete, amelynek jó tanulmányi eredménnyel végző tanulói a gimnáziumban folytatják tanulmányaikat. Iskolánk legújabb fejlődési foka a műhelymunka. Ma, amikor a zsidóság politikai jogaiban megcsorbulva, gazdaságilag korlátozva kétségbeesetten kíízd létéért, iskolánk reagál a történeti pillanat követelményeire, és a VKM. 137.494/39. IX. ü. o. sz. engedélye alapján bevezettük a műhelygyakorlatokat mind a nyolc osztályban. Műhelymunkánk hivatva van arra, hogy az iskolát közelebb vigye az élethez, előkészítse és megkönnyítse a fizikai átrétegeződést, lerakja ifjúságunk biztosabb jövőjének alapját. Ebben a munkánkban — látva a zsidóság jövőjét szolgáló lehetőségeket — segítségünkre sietett az ORT (Országos Továbbképző Bizottság) vezetősége és a mühelyköltségek fedezésével biztositotta munkánk sikerét. A műhelyeket részben az intézet alagsorában helyeztük el két tágas, világos munkateremben, részben pedig a fenntartó kezelésében álló Zsidó Leányárvaház épületének két kisebb és egy nagyobb termében. Iskolánk eddigi igazgatói: Gregor Ferenc (1925—26), Patera Václav (1926—29), Dr. Kugel Chaim (1929-38), Rubin Illés mérnök 1938— 40), 1940—tői Morvay Jenő. Az elmúlt tanévben a tanítást időben kezdtünk, bizakodó érzéssel és azzal a reménnyel, hogy zavartalanul a nevelő oktatásnak szentelhetjük minden erőnket. Bár az évnyitáskor már négy tanárunk (Dr. Előd Géza, Gotteszmann Arnold, Rubin Illés és Szigeti Imre) kisegítő munkaszolgálatot teljesített és nélkülözésük nagy nehézséget támasztott, mégis reméltük, hogy intenziv munkára nyílik alkalmunk. Sajnos reményünk nem vált valóra, s mindjárt október elején bevonult Morvay Jenő igazgató. Néhány nappal később, október 6-án lefoglalták az iskola épületét katonai kórházi célokra és az intézetet teljes egészében el kellett költöztetni. Az iroda és egy tanterem a Zsidó Leányárvaház épületében nyert elhelyezést, két tanteremre, tanári szobára és szertárra a Chevra Kadischa (Izr. Szentegylet) Körösvég u. 2. sz. alatti székházában kaptunk helyiségeket. A kölcsönkapott termekért ezúton is hálás köszönetet mondunk az Izr. Szentegylet elnökének Weinberger Ernő úrnak és tekintetes vezetőségének, hogy támogatásukkal biztosították számunkra a tanítás folytonosságát. Október végén újabb két tanárunkat hívták be: Sole Lajost és Róth Bélát, helyettesítésük rendkívüli nehézséget jelentett, amit súlyos-