Zsidó gimnázium, Munkács, 1938

liak további kiképzést. Különleges fontosságot tulajdonít az intézet igazgatósága a testnevelésnek; a Munkácsi Zsidó Gimnáziumnak olyan tornaterme van, amelynek nincs párja a Felvidéken. Vallásos szellemben nevelődnek a Munkácsi Zsidó Gimnáziumi tanulói. Vallásos környezetben élnek,valláserkölcsi szellem vonul végig az egyes tárgyak tanításán. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr megengedte, hogy a liittan oktatása magasabb óraszámban történjék; a tanrendben szerepel, mint rendkívüli tárgy, a misna és gemara is. A mai nehéz időkben inkább, mint valaha szüksége van az ifjúnak vallása ismeretére, erős, jól megalapozott hitre. Ez óvja meg majd felnőtt korában a tévelygéstől, ez adja meg az erkölcsi alapot és lelki erőt ahhoz, hogy a legsúlyosabb körülmények között is biztosan megálljon, s derűsen nézzen jövője elé. Zsidó öntudat kialakítása a Munkácsi Zsidó Gimnázium egyik legfontosabb célkitűzése. A növekedő gyermek öntudatát felébreszti már az a világ is, amelyet maga körül lát: Munkács, Magyarország egyetlen városa, ahol a lakosságnak több mint a fele zsidó, ahol tehát a zsidóság nem törpe, önmagát rejtegető kisebbség, hanem színt adó többség. A Munkácsi Zsidó Gimnázium ezt a felébredt öntudatot kívánja megerősíteni, fokozni, de egyben helyes irányba terelni. Önismeretre szoktatja a gyermekeket, arra, hogy a különleges zsidó erények mellett meglássa a hibákat is. Az igazi zsidó szellemet igyekszik megmutatni neki, a zsidó művelődés sajátos értékeit. Erős és biztos eszköz erre az ősi nyelv. A Munkácsi Zsidó Gimnáziumban a legbensőségesebben folyik a héber nyelv és irodalom ápolása. A héber tanítás ugyanolyan óraszámban történik, mint a magyaré, de héberül folyik a hittanon és misnán kívül még néhány tárgy oktatása is. Az idegenből Munkácsra került gyermek társaival való érintkezés közben pár hónap alatt játszva sajátítja el ősei nyelvét, aminek ideális és gyakorlati szempontból rendkívüli jelentősége, értéke lehet számára élete további folyamán. Mi a magyar nyelven keresztül törekszünk megértésre a zsidóságnál, s a héber nyelv művelésével óhajtunk megértést találni a magyarságnál. A két nyelv tökéletes tudása nem gyöngíti a tanulók nemzethűségét, sőt ellenkezőleg — mint a fentebb elmondottak is bizonyítják — megerősíti azt és meghozza azt az egészséges szintézist, amely lehetővé teszi a zsidó őslakosságnak a magyarsággal való egészséges, nyilt és becsületes együttélést. Örvendetes lenne, ha olyan tanulók kerülnének ki intézetünkből, mint a Munkácstól nem messze Kajdanón született újhéber költő, Ha6