Állami gimnázium, Munkács, 1942

I GUTH JÓZSEF Október 13-án tanárt és diákot szíven sújtott a szomorú hír: meghalt Guth Jóska. Ravatalánál a VI. osztály éjjel-nappal a gimnázium gyászfátyollal letakart kettős címerével állt gyászőrséget. Temetésére az intézet növendékei és tanári ka­ra teljes számban kivonultak. Mindnyájunk szívéből felkiált az égre a kérdés: Miért vette ei öt az Isten élete virágában?! A Szentírás ad erre megnyugtató, sőt kitüntető vá­laszt: Az igaz ember, haljon bár meg idő előtt, nyugalomban lészen. Mert a tisztes aggkort nem csak a hosszú élet adja. Mivel hamar tökéletessé lett, hosz­szú időt ért meg és kedvessé lett Isten előtt; azért sietve kiragadta őt a romlás közepéből, nehogy a gonoszság megrontsa elméjét. (Bölcs. 4. 10—14.) — Akiről ma­ga Isten állít ki ilyen bizonyítványt, az bizonyára kitüntetéssel érett az ég szá­mára. Azt inkább irigyelnünk kellene, mint sajnálnunk. De mi mégis fájó szívvel gon­dolunk kis barátunkra, mint hős katonáink a keleti fronton elesett bajtársaikra. Ka­tona volt ő is: Isten, önmaga és embertársai iránti szeretetének katonája, akinek e hármas királyi parancs nem csak írott malaszt volt, hanem mindennapi életének alapja. Teljesítette is mind a három kötelességet diákbecsülettel: otthon, iskolában, templomban, utcán és a sportpályán egyaránt. Talán kicsinységekben, de ezek mégis kiérdemelték számára Istenatyánk meghívását: Jöjj derék szolgám! Mivel hűséges voltál a kicsinyekben, nagy jutalmat adok neked: menj be Urad örömébe! — Napoleon seregében meghalt Latour d'Auvergne, aki a Franciaország Első Gránátosa büszke kitüntetést viselte. A császár kivétette a hős katona szívét és arany urnába záratta, melyet az ezred zászlósa állandóan a mellén hordozott. Ne­vét továbbra is úgy vezették a hadsereg listáján, mintha élne. Reggelenként pedig parancsosztáskor neve olvasására az egész ezred egy emberként kiáltotta' Meghalt, de a szíve köztünk van. Mi tanárok és diákok és mind, akik ismerték és szerették Guth Jóskát, szin­tén így emlékezünk róla: Meghalt, de a szíve köztünk él. Megőrizzük öt jó emlé­kezetünkben és imádkozunk lelke nyugalmáért: Nyugodjék békében! A sírnál osztálytársai nevében jó barátja Öry Huba mondott búcsú-beszédet, ígérvén, hogy kedves mosolya, pajtási szeretete és jó példája örökké emlékükben fog élni. Medgyess József. Eljátszottad már kis játékidőt, Kedves fiú, hamar játszattad el; Végsőt mosolyga orcád s a halál Leszedte róla szép rózsáidat. Nem csak magad menél, elvitted a Szülék vidámságát, elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját. Vörösmarty; Kis gyermek halálára.

Next

/
Thumbnails
Contents