Állami gimnázium, Munkács, 1941

XIV. Ének- és zeneszertár. Gyarapodás: 1 drb. zongora, 1 drb. dalgyűjtemény. XV. Ifjúsági könyvtár. Gyarapodás: 355 drb. vétel és 75 drb. ajándék. A könyvtár fejlesztésére 1000.— pengőt utalt ki a nm. Minisztérium, ebből az összegből, a még hiányzó kötelező olvasmányokat, valamint a magyar klasszikusokat szereztük be. A rongált könyveket beköttettük. Az öregdiákok beszámolója. Tíz esztendővel ezelőtt, 1931. január 21-én, egy csendes belvárosi kávéház márványasztala mellett néhányan megalakítottuk a Munkácsi Öregdiákok Körét. »A munkácsi m. kir. állami főgimnáziumban, illetve az ennek helyén létesült orosz reálgimnázium magyar tagozatán eltöltött diákéveink emlékének fenntartására, az együvétartozás baráti érzelmének ápolására és a munkácsi magyar gimnázium iránt tartozó hűségünk bizonyságául baráti szövetséget alakítunk« ezekkel a szavakkal kezdődik az a nyilatkozat, amelyet akkor ünnepélyes fogadásunkkal és aláírásunkkal erősítettünk meg. »Az a célunk — folytatja a nyilatkozat, — hogy ebben a körben diákkori barátságunkat egymás iránt megőrizzük és diákkorunk szép hagyományait feledésbe menni ne engedjük. Mindannyian hivek akarunk maradni Alma Materünkhöz. a munkácsi magyar gimnáziumhoz. ..« Fogadásunkat az egykori munkácsi diákok számos találkozója követte. Tizenhetedik budapesti összejövetelünk napja és órája egybeesett a Munkácson rendezett első öregdiák-találkozó időpontjával. Az a telefonbeszélgetés, amelyet ezen az estén a két találkozó résztvevői lelkes hangúlatban folytattak, jelképe volt a megnagyobbodott hazában élő minden munkácsi öregdiák együttérzésének és összefogásának. Kevéssel utóbb elhatároztuk, hogy még szorosabb közösségbe, Gyámszülő-Társaságba tömörülünk és magunkra vállaljuk két munkácsi diák taníttatásának gondját. Tervünk megvalósítására 1940. Szent István-napján a következő felhívással fordultunk minden öregdiák-társunkhoz. »Régi Alma Materünk minden alapítványa, minden ösztöndíja elpusztult. A munkácsi magyar gimnázium elszegényedett. Elszegényedett anyagiakban, de ma is bővelkedik a szív és a lélek kincseiben. Bővelkedik feltörekvő tehetségekben is. A környező falvak népiskoláiból vágyakozó pillantásokkal fordul feléje sok-sok derék magyar gyermek. Ezek közül néhányat elküldöttünk gimnáziumunk Tanári Kara elé, hogy válasszon ki kettőt. És fogadalmat teszünk, hogy a két legjobbat a munkácsi gimnáziumban nyolc éven át tanitatjuk, neveltetjük. Részesüljön már az idei ősztől kezdve ez a két gyámfiúnk mindazokban a jótéteményekben, amelyeket diákkorunkban mi magunk is olyan bőségesen élvezhettünk. Hogy majdan felnövekedve, ők is megfogadhassák, hogy amit az öregdiákoktól kaptak, Isten segítségével apránkint hasonlóképen visszafizetik az utánuk következő nemzedék arra érdemes munkácsi diákjainak. A munkácsi öregdiákok ismerik kötelességüket és azt teljesíteni kívánják. Két színmagyar falusi gyermek mindennapi imája és a teljesített kötelesség megnyugtató érzése lesz érte a jutalom.« Hála az öregdiákok megértésének, Gyámszülő-Társaságunk az 1940—41. tanévben eredményesen láthatott hozzá önként vállalt feladatának teljesítéséhez. Az 1940—41. tanévben Fodor Ferenc derceni kisgazda gyermek részesült .az öreg diákok támogatásában, az 1941—42-ik tanévben Héé József derceni kisgazda ifjú nyert jelentékeny támogatást. Mindkét tanuló az intézettel kapcsolatos áll. internátusban van elhelyezve, s jeles előmenetelével, példás szorgalmával és viseletével kiérdemelte az öreg diákok támogatását. Gyámszülő-Társaságunk az elkövetkező tanévben erős hittel és régi iskolánk iránt érzett változatlan hűséggel folytatja munkáját és bizakodva számít minden munkácsi öregdiák, általában a város egész polgárságának megértő csatlakozására. Öregdiák. 23