Állami gimnázium, Munkács, 1940

Jankóvich József dr. 1940. év július 1-i hatállyal 40 évi közszolgálat után vonult nyuga­lomba intézetünknek érdemekben gazdag igazgatója. Az ifjúság 194C, június hó 25-én, a tanári testület Munkács város egyházi és társadalmi előkelőségeinek bevonásával június 29-én vett búcsút a távozó igazgató­tól. Ez alkalommal Szepesvári Béla üdvözlő szavai után dr, Hammer Fidél főjegyző Munkács város nevében köszöntötte a jubilánst, párhuza­mot vonva e négy évtized civilizációja és kultúrája között. Söröss János r, k. esperes az egyház, egyháztanács és a katolikus intézmények nievé­ben szólott. A kárpátaljai Kultúregyesület, a munkácsi kaszinó és a munkácsi református egyház jókívánságait Bertók Béla református püs­pök tolmácsolta. Duliskovics Eumén g. k. főiesperes üdvözölte ezután, a volt tanártársak nevében Ratkovszky Soma dr. hittanár beszélt. R. Vo­záry Aladár országgyűlési képviselő Jankovich Józsefnek a megszállás éveiben kifejtett nevelőmunkájáról az eldugott helyeken, a katakombák­ban folytatott magyar tanításról emlékezett meg hatásos beszédében. A helybeli iskolák és Munkács város társadalma nievében dr. Tárczy Ká­roly tanügyi főtanácsos, kereskedelmi iskolai igazgató, a tanítványok nevében Tóth Jenő városi tisztviselő, a szülők nevében dr. Nemessányi kórházigazgató szólott, végül a tanári kar érzelmeit Wald Leó Árpád tanár tolmácsolta. Az üdvözlésekből megrajzolódott Jankovich József dr. egyénisége, s előttünk állott az ember, a nevelő, a tudós arca. Emberi vonásai határozottan kialakultak már kora ifjúságában. Puritán egyszerűség, mély vallásosság és meggyőződéses hazaszeretet voltak legfőbb emberi vonásai. Pályájának második fele történelmi idők­re esett, s ezt az időt ő a történettudós nyugalmával szemlélte. A szenve­dések tűrésében segítségére volt az Istenben való mély hit s a hivatástudat. Ebben a hivatástudatban kell keresnünk nevelői lelkületének alap­vonását. Pontosság, lelkiismeretesség, s missziós lélek képezik Janko­vich József nevelői lelkületének legfőbb vonásait. A tanár munkájának igazi értékét elsősorban a volt diákok látják. Az intézet régi tanítvá­nyai, mikor felkeresik az iskolát, mind a legnagyobb hálával és elisme­réssel beszélnek erről a kivételes nevelői képességekkel rendelkező jó nevelőről, pontos, s lelkiismeretes tanárról. Egész lényét áthatotta a kö­telességteljesítés. A felszabadulás első napjaiban már tevékenyen hoz­zálátott a munkácsi magyar iskolaügy megszervezéséhez, s csaknem két éven át korát megcáfolva, valami páratlan lelkesedéssel és munka­bírással dolgozott. S megjelenik előttünk a tudós arca is. Az archeológiá­nak, mint szaktudománynak országosan ismert művelője, a Lehoczky nxuzeumnak évtizedeken át egyik legbuzgóbb munkása, s igazgatója volt. Szakmunkáiban megvilágította e vidék történetét, s a felszabadu­lás után munkásságával a szakemberek elismerését érdemelte ki. Ennek az intézetnek évtizedekig Jankovich József volt a legnagyobb erőssége, s mi már a búcsú óráiban úgy éreztük, hogy volt igazgatónk nem távozott el közülünk. Életelvei s élete példája örök eszmény s len­dítő erő lesz iskolánk életében. Sz, B. 6

Next

/
Thumbnails
Contents