Állami gimnázium, Munkács, 1915

40 támasztották fel a magyar történelem összes hősi elemeit,« egy nagy, még meg nem irt hősi éposz, de méginkább romantikus dráma fenséges jeleneteiként görgetve azokat végig a bámuló világ szeme előtt, kezdve a serdületlen gyermekszereplőtö,l a 82 éves székely aggastyánig, a 48-as idők bajnokáig, Gábor Áron egykori bajtársáig, — s az egyszerű, kiskunsági parasztlegénytől az ősei buzogányával harcba indult főúrig, — valamennnyien érezve szivükben a kunsági közhuszár nemes egyszerűséggel, de utolérhetetlen tökéletességgel, tömörséggel megirt utolsó szavai mély igazságát: »Szép magyar hazánkért érdemes meghalni!« Az egész világ ez őszinte, elismerő bámulata is már méltó jutalma a 13 tábornok szellemétől vezérelt magyar vitézségnek, elégtétel az ö fájó lelkűknek A Gondviselés megadta a magyarnak azt a — csak nemes, fenkölt lelkekhez illő elégtételt, hogy mindig jótettel, nagylelkűséggel fizethetett vissza szenvedéseiért 49-ben a hatalom érdekeiért meg kellett halnia a 13 tábornoknak: a most folyó élethalál harcban pedig az életéért reszketett a hatalom annak a magyar tábornoknak, ki mint mesebeli őrangyal állt lángoló pallossal őrt a Kárpátok kapuja előtt, mennydörgő csattanással vágva azt be az ellenség rázuduló árja előtt, védve mindaddig hasonló szellemtől hevített bajtársaival, amig csak meg nem tört rajta a makacs elöfeszités utolsó hullámgyűrüje ! S a titáni küzdés e héroszának dicső szövetségesünk hőslelkü hadura sietett a legnagyobb kitüntetést rettenthetetlen bátorságú szive fölé odatüzni!.... A 13 szive bizonyára még haló porában is megdobbant a méltó utód e legfelsőbb kitüntetésére, ami egyúttal a legbiztatóbb zálog is akart lenni a sors részéről az ö álmuk, mártirábrándjuk megvalósulását illetőleg, — mert hisz valóra vál előbb vagy utóbb minden mártireszme, — hogy az a nemzet, mely ősei vértanúi példáját ily tovább nem fokozható tökéletességgel követi és tetőzi be, végre is boldogulni fog: ledőlnek előtte százados gátak, akadályok, a félreértés kőfalai, s hősi önfeláldozása, vérontása, hűsége fejében a megértés, elismerés, becsülés és szeretet ölén bonthat majd szárnyat fejlődése, nagysága, hatalma, dicsősége azon nemzetek szilárd szövetségében, melyeknek életéért saját életét áldozá!... Ezt a biztos reményt, Ígéretet köszönthetjük a 13 szellemének; ezért száll feléjük soha el nem muló hálánk fohásza és kegyeletünk koszorúja, és hintjük be emléküket ma is a megemlékezés őszirózsáival Csakhogy addig, Kedves Ifjúság, sok munka, feladat vár még mindnyájunkra, a harctéren is, idehaza is; de teljesíteni fogjuk mindnyájan, főleg Ti, kiknek kezében a haza jövője, amit és ahol kirekire sorsa, végzete ráró. Ha ez a harcba szólít benneteket, akkor ugy bucsuzunk el tőletek, mint egyetemünk Rector Manificusa, irodalmi életünk egyik büszkesége és magyarságunk buzgó apostola búcsúzott az Alma Mater hallgatóitól: »Isten, a magyarok Istene vezéreljen benneteket, mikor előadások helyett ágyúszót hallgattok majd; karddal, puskával feleltek; az iskola csengője helyett a halálharang kongása szólit munkára ; véretek hullásával vizsgáztok s elbukástokkal, elestetekkel szereztek koszorút!« Ha ez lenne sorsotok, Kedves Ifjúság, büszke szomorúsággal siratunk el benneteket, mint a 13 szellemének igaz megértőit és méltó követőit; ha meg visszatértek diadallal, örömünk ölelő karja fogad benneteket!