Állami gimnázium, Munkács, 1915

36 tratort és mint a fővárosi iparművészeti szakiskola tanárát érte. 1914. aug. 10-én a legkritikusabb napokban ment a harctérre. Két hétig harcolt a magierowi erdőben (első lembergi csata) s itt a íöerötöl elszakítva rendkívüli nélkülözések között három napon át tartott egy exponált állást, míg az oroszok bekerítették. — Egy éjszaka keresztülvágta magát rajvonalukon s golyózáporban, amely ruháját összelyuggatta, igyekezett a föerőhöz. Közel ezredéhez fején srapnellgolvó sebesítette meg, amelytől koponyacsontrepedést szenvedett s hónapokig válságos volt a helyzete, mig végre felépült féloldali idegbénulással, amely még részben most is megvan. 1915. októbere óta a Hadsegélyzö Hivatalban mint a művészeti ügyek előadója dolgozik. Itt sok kiadványt (bélyegeket, emléklapokat, plakátokat) tervezett, s ö szervezte az orosz fogolymunkák jótékony célú értékesítését. A kissitkei fogolytáborban orosz foglyok által emlékmüvet építtetett. A »sárosi emlékalbum« számára portrékat rajzolt. 1915. decemberében Bécsben Izabella főhercegnő fogadta s akkor portrét rajzolt róla, amely a Társaság karácsonyi számának címlapját díszítette. Kiváló szolgálataiért legfelsőbb kitüntetésben részesült. Murin László orvostanhallgató, szolgál a 65. cs. és kir. gyalogezredben. Érettségizett 1913-ban. Eddig mint orvostanhallgató teljesített szolgálatot. Jelenleg kiképzés alatt áll. Pap Gyula hadapród a 12. h. gy. ezredben. Önként vonult be katonának miután 1915. juniusában leérettségizett s eddigi magaviseletével bebizonyította, hogy nem csak erős fizikuma predesztinálta jó katonának. Rövid megszakítással az első kiképzés és a tiszti iskola elvégzése óta az orosz harctéren teljesít szolgálatot. Közben tüdöcsucshuruttal gyógykezelés alatt állott. Ma is a fronton küzd. Hisszük, hogy fogjuk olvasni nevét a kitüntetettek között! Pap Jenő joghallgató, újságíró, hadnagy a 38. cs. és kir. gyalogezredben. 1910-ig az intézet kiváló növendéke. Katonai szolgálatát 1914-ben kezdette meg, s 1915. március 20-ika óta megszakítás nélkül a fronton, jelenleg az olasz fronton küzd, még pedig vitézül. Mert lapján, melyet adatairól küldött, elhallgatta ugyan, de mi is tudjuk, hogy már kis és nagy ezüst vitézségi érme van, a mi bátor magtartásáról tesz fényes tanúbizonyságot. A katona pályán is épen olyan kiválónak bizonyult tehát, mint az iskolában, Bárcsak a szélrózsa minden irányában szétszórt tanítványainkban mindig olyan örömünk lehetne, mint a milyen benne van ! Most jelent meg egy kötet költeménye a frontról. Papp Gábor honvéd százados, 1877—1881-ig az intézet derék tanulója. — A mozgósításkor önként jelentkezett, s mint népfelkelő főhadnagy ment ki az északi harctérre, melynek valamennyi harcában részt vett. Ott volt Bresztlitowszk bevételénél is. — 1915. okt. 30-i g volt — rövid két heti megszakítással — a harctéren, azóta betegsége miatt a mögöttes országrészekben teljesített szolgálatot. E napokban ment az olasz harctérre. — Kiváló és eredménydus szolgálataiért 1914. nov. 1-én lett százados és 1915. április havában kapta érdemeiért a signum laudis-t. — Teljes ambícióval — mint vérbeli katona — szolgálja szeretett hazáját és királyát. Petreczky Péter e. é. ö. szkvezetö a 85. h. gy. ezredben. 1908 —1915. az intézet derék tanulója. A VII. osztályból ment a kaszárnyába. A tiszti iskola elvégzése után ezredéhez kikerült az orosz harctérre. Több csatában részt vett, s mindig bátor magatartást