Állami gimnázium, Munkács, 1915

26 a Mindenhatót, hogy vessen már véget mielőbb az emberiség ezen iszonyú pusztításának. Vedd le rólunk — Uram — Golgothád keresztjét! Hős véreink — tudod — ezt sohse keresték ... Küldd el békéd — kérünk — e borús avarra, S hozz már vig esztendőt a vitéz magyarra! Május 27-én. dr. Tárezy Károly. A mi hőseitik. •BBOHM PRO PATRIA. •••••• Bacsinszky Sándor, joghallgató, hadapródj. a 38-ik h. gy. ezredben. 1910—1914-ig az intézet tanulója. Áthatva a haza iránt való kötelességektől, több máramarosszigeti jogásztársával együtt önként vonult be 1915. május hó 15-én a 38. h. gy. ezredhez Budapestre. A tiszti iskola elvégzése után önként jelentkezett a harctérre, s aug. 1-étöl fogva Volhyniában küzdött vitézül. Részt vett négy ütközetben. Október hó 7-én, mint járörvezetö eltűnt, s azóta nincs hir felőle. Egyetlen megmenekült társa csak annyit tud róla, hogy megsebesülve látta. Aggódó édes atyjának szorgos utána járása eddig hiába való volt, s igy minden nap valószínűbb az a feltevés, hogy öt is áldozatul kívánta a haza szent ügye, melyért kihuztuk kardunkat hüvelyéből. Fakadjon fiatal életének dicsőségéből áldás e hazára, melyet rajongóan szeretett! Filipecz Ferenc, oki. középiskolai tanár, zászlós a 29-ik cs. és kir. gyalogezredben. 1904—1908. között az intézet jeles növendéke. Hősi halált halt 1915. Junius 18-án 26 éves korában. Hol a toll, mely le tudja írni, el tudja képzeltetni, mennyi elvesztett remény, mennyi boldogság van e néhány szóban eltemetve, mennyi bánatot és szenvedést takar e rövid tudósítás?! Épen az ifjúkori idealizmussal választott pálya végén állott, doktorátusa előtt, mikor a háború kitört. Ott hagyta kedves tanítványait, kedvenc hegedűjét, melyet szaktudással kezelt, ott hagyta menyasszonyát és elment A többi már sablonos. Mint kadett önként jelentkezett a harctérre; részt vett a májusi nagy offenzívában. Ungmegye határáról indult el és Samboron keresztül Osstrosecig jutott előre; itt egy éjjeli támadás alkalmával jun. 3-ikán két ellenséges golyótól halántékon találva halálosan megsebesült. Hosszú szenvedés után 18-án Samborban temették el, ma azonban a budapesti uj köztemetőben, a hősök sírhelyén alussza örök álmát. Rövid, de dicsőséges életpályája biztosítja számára az utókor kegyeletét, mely már nem egy ifjúnak tragikusan végződő életpályáját, hanem egy eszmévé finomult hős mintaképét fogja benne látni, tisztelni és becsülni. Hadzsega Román, ungvári pénzügyigazgatósági fogalmazó, tart. főhadnagy' a 11. h. gy. ezredben; 1900-1902ig az intézet tanulója. Tavaly még mint hadnagyot köny-