Állami gimnázium, Munkács, 1915

17 Az Üditö állomás gondolatával majdnem egyidöben indítványoztuk azt is, hogy diákjaink tömörüljenek egy önkéntes ápolói kurzus-ra. Abból indultunk ki, hogy fiainkat az életre kell nevelnünk, hogy közelebb kell hoznunk e rendkívüli viszonyokhoz, a gyakorlati ismeretekhez, s ugy gondoltuk, hogy, ha a tanulókat a jövő kedvéért megtanítjuk célba lőni és lövészárkokat ásni stb., akkor jó lesz, ha a legszükségesebb ápolói munkát is elsajátítják. A felvetett eszme diákjaink körében élénk visszhangra talált. Sokan vállalkoztak, s a jelentkezők szorgalmasan jártak is a városi kórházba s a négy heti kiképzés után dr. Mohai Lajos, Bihari Fel renc és az én jelenlétemben szépen le is vizsgáztak ; tanúbizonyságát adva annak, hogy ezt az eszmét — az egészségtan reformjával kapcsolatosan — állandósítani kellene. Ezúttal nem foglalkozunk tovább vele, mert a róla közölt kis 1 leirás kimerítően tájékoztat., az egészről, csak dr. Meisels Vilmos igazgató és dr. Schweiger Ödön orvos uraknak mondunk az ifjúság tanítása közben kifejtett önzetlen buzgóságukért hálás köszönetet. — Mikor a vizsgát letették, még nem is gondolták, hogy nem sokára gyakorlatban is értékesíthetik tudásukat. Az történt ugyanis, hogy a helybeli katonai Megfigyelő Állomásról az ápolók egyik része — a német — eltávozott, s uj ápolókra volt szükség. Nedeczey János min. biztosheiyettes ur figyelme a fiukra terelődött, s ezek közül 29-en vállalkoztak is arra hogy vakációjukat feláldozva szolgálatba állanak. Hat héten keresztül teljesítették az ápolói munkát, s a mint az Értesítő más helyén közölt írás bizonyítja, derekasan. Gondos felügyelet alatt, külön barakban háltak, étkeztek a fiuk, s ez az együttlét, a pontosság, melyhez alkalmazkodniok kellett, a munka, melyet végeztek s az a tudat, hogy hazafias szolgálatot teljesítenek, igen jó hatással volt reájok. Szinte nehéz volt elválniok a sebesültektől, a fejlődő barakvárostól. — A tanév megnyitása után is volt azonban elég alkalom arra, hogy hazafiasságukat, ügyességüket kimutathassák. Az ő lelkesedésük tette mélyebbé, szebbé, az október 6-ikát, a hősök, a vértanuk ünnepét, s a rendkívüli idők varázsa meglátszott Erzsébet-napi, valamint április 11-iki ünnepeinken is. Viszont az, amit ifjuságunk november elsején és március 15-én produkált, az messze i kimagaslik intézetünk háborús tanéveinek változatos történetéből is. Fiaink megértették a »Munkács« c. lapunkban közzétett felhívásomat, hogy "mivel tartoznak a hősök emlékének, s elsősorban azoknak, kik Munkács ölén alusszák egy dicsőségesen megfutott ' életpálya után örök álmukat, — a tanári kar pedig felismerve ezen motívum nevelő hatását készséggel támogatta az ifjúságot a terv kivitelében Az ifjúság gyászünnepeinek programmja a következő volt: I. D. e. 10 órako/ kivonulás a baraktelep temetőjébe. 1. Himnusz. Énekli as ifjúság. 2. Honvéd. Irta: Biiky György. — Szavalja Rajka Huba VI. o. t. 3. Beszédet mond: Pap Gusztáv VII. o. t. 4. Gyászének: Énekli a fögimn. vegyeskar.