Állami gimnázium, Munkács, 1915

12 das ist unsterblich und des Liedes wert. (Schiller: Teil) gondolat kifejtése, vonatkoztatva a német jellem és idealizmusra. — Ebből és ennyiből is látható, hogy nem mult el óra, nem volt tantárgy, gyakorlat anélkül, hogy azt a háborúval kapcsolatban az emberi és hazafias erények ápolására fel ne használtuk volna. Nem volt elveszett idő az sem, ha egy-egy nagyobb győzelemnél néhány percet a hazafias öröm nyilvánításainak szenteltünk; de a buzdításra, a rendkívüli helyzet megértetésére mégis akkor nyilt a legjobb alkalom, valahányszor »körülhordozták« a hirdetőkönyvet, melynek meleghangú, minden sablontól ment s a szivekhez férkőző felhívásai intézetünk munkájának és áldozatkészségének legérdekesebb dokumentumai lesznek. — Lesz azonban iskolánkban a háborúnak másfajta emléke is, amennyiben igazgató-helyettesünk a tőle megszokott hangyaszorgalommal gyűjtögeti a háborús emlékeket: fegyvereket, hadi és szövetségi jelvényeket, emlékérmeket, háborús vonatkozású nyomtatványokat, képeket, térképeket s általában mindazon tárgyakat, melyek a világháborúra való vonatkozásukban muzeális beccsel fognak birni. Ezek majd egy hadimuzeumban szépen összeállítva máradandó és mindig értékes szemléltető eszközei lesznek e nagy idők töténelmének. E mellett Kalmár Jenő a rajzszertárt is jól ellátta háborús tárgyakkal, lövegekkel, a melyek nem csak összeállításukban szépek, hanem lerajzolásra is alkalmasak. Itt is van ezeknek a legjobb helyük az intézetben. Itt lehet az mindnyájunk közkincse, itt munkálhatnak közre a nemzeti érzés megszilárdításában, s itt nevelkedhetik általuk a jövő Magyarország fiaiba és leányaiba még nagyobb hazaszeretet, még több energia és a vérrel megszentelt múltnak még mélyebb tisztelete. — Nevelni, hatni, buzdítani és lelkesiteni azonban a jó példaadással is lehet, s e tekintetben a tanári karnak a háborúval kapcsolatos iskolán kivüli tevékenysége, munkája sem maradt hatás nélkül. Az intézet működő tanárai valamennyien tagjai voltak a városi »Segitő-Bizottság«-nak, mely a háborús állapotok nyomorának enyhítésére, — s a Polgárőrségnek, mely ,trónörökösünk Őfenségének magas látogatása alkalmából alakult. Általában aktiv részt vettek s legtöbször vezető, rendező szerepet játszottak azokban a mozgalmakban, melyek a társadalom körében, vagy a hatóságok kebelében keletkeztek. A háborús célt szolgálták a szabadlycealis előadások is, melyeket a munkásgimnázium keretében tartottak. A tanári-kar tagjai minden segély akcióban részt vettek, hadikölcsönt szép összeggel: az I. 380Ó kort, a II. 3000 kort, a III. 18500 kort, a IV. 12/00 kort jegyeztek, s magukat havi dijjal megadóztatva egy jótékonysági alapot is létesítettek, melyből már több helyre nagyobb összeget juttattak. (A kárpáti falvakra 38"36 kort, a háborúból visszatért szegény sorsú egyetemi hallgatók javára 25 kort.) Hogy egyenkint ki, mire, és mennyit adott, jegyzett és fordított, azt az alábbi összeállított kimutatás fogja részletezni: Bihari Ferenc: Pénzadomány a hadbavonultak családjai részére, s a különböző háborús jótékonycélokra. Gyümölcs, bor, étel és vánkosok a sebesültek részére, kik az internátus épületében elhelyezett kórházban feküdtek. Szab. lie. előadás: Háború és kultura.