Állami gimnázium, Munkács, 1914

39 kancellár is, mikor Oroszországról igy nyilatkozott: »Oroszország növekvö hatalma veszély a német népekre nézve és jövend oly nap, mikor az orosz sas súlyos szárnycsapással száll Németország fölé és karmaival széttépi a német függetlenséget, ha ideje korán gátat nem állítunk hóditó áradata elé. Oroszország azon tenger, melynek hullámai feltornyosultak, hogy Németországra ömöljenek. Oroszország azon Damokleskard, mely Németország feje fölött függ, mely kész lezuhanni szabadságunkra és függetlenségünkre. E kardot csak egy fonál tartja. Siessünk e fonalból kötelet, e kőtélből láncot csinálni: erős láncra kössétek a kardot, hogy ne zuhanjon le Németországra! Frigyes Vilmos porosz király nagy kancellárjának e nyilatkozata már magában foglalja a mai világháború csiráit. Mélyen tisztelt közönség! A régi rómaiak, mikor háborúba indultak, felütötték Sybilla könyveit és azokból meritettek háborús jóslatokat. — Nekünk, magyaroknak egy ilyen Sybillakönyvünk »a jövő század regénye.« E könyvben Jókai meglepő pontossággal, szinte Hőfer jelentéseihez megtévesztésig hasonlóan dolgozta ki a világháború egyes mozzanatait, jeleneteit és irta le eszközeit. Megtaláljuk benne magyar katonáink glóriás küzdelmét, nagy német szövetségesünk legendás hűségét, Olaszország ingadozását. Ha valaki kíváncsi lett volna arra, hogy mikor történik meg az első ágyúlövés könnyen megtudhatta volna »A jövő század regényéből.« Ez az esemény jul. 29-ére van jósolva és csakugyan akkor is történt. Ha valaki Dankl lublini offenzívája idején felütötte volna »A jövő század regényét« az offenzívával együtt a visszavonulást lépésröl-lépésre megtalálta volna benne. Ha tudni akartuk volna a hadiszintért, ezzel is megismertetett volna bennünket Jókai. A Sambor Rzesow Pietrkow, Ópatow, Czensztohau, Tarnow, Krakkau körüli csaták a legpontosabban vannak megörökítve. — Jókai prófétai lelke előre megsejti, hogy az Únió csak névleg lesz semleges a szörnyű tusában és ellenfeleinknek municiót fog szállitani. Legpontosabb azonban talán a háború eszközeink rajzában Mennyit olvastunk, hallottunk, a hires páncélvonatokról, sőt élénk emlékezetünkben van, mikor az ősszel egy páncélvonat keresztül robogott állomásunkon. A páncélvonat az előtt, aki Jókait olvasta, nem ismeretlen. De tovább megyek ! Jókai a 42-ös mozsarakat is ismeri. »Anastaternek (pusztítónak) nevezi. Hatásáról igy ir: »Esés közben belefúrja magát a földbe két ölnyire és szétrobbanásával összelapít minden földalatti folyosót, kazamátát és boltozatot, mint a borzlyukat; amit a föld fölött talál épületet azt simára ledönti, mint a kártyavárat; embert állatot rögtöni légnyomásával egyszerre megfojt. Ez minden sáncot keresztül-kasul szaggat. Hiszen az anastater hatásának leírása annyira egybevág a 42-ös mozsarak hatásával, mintha csak Jókai olvasta volna a »Lokal-Anzeiger,« vagy a »Berliner Tageblatt« Í914. augusztusi számait. Aknaharc, árviz, Zubovics szárazföldi torpedói! Mindezek a legnagyohb részletességgel meg vannak benne jósolva. No és a Zeppelinek és a repülőgépek! A felettünk repkedő, berregő, kattogó, kerepelő gépmadarak bizonyítják, hogy Jókai aerodromónjai már nem a mesék országába tartoznak. Egy Zeppelin, egy Dobos, egy Lehman neve hallatára önkénytelenül eszünkbe jut Jókai Tatrangija, Verne hóditó Roburja, Sérvadacja.