Állami gimnázium, Munkács, 1914

sen kérte, hogy tábori századba osszák be. A nagy offenzíva alkalmával ugy küzdött, mint egy oroszlán. Az október végén lezajlott harcok után legfelsőbb elismerésben is részesült bátorságáért és Signum laudis kitüntetést kapott. Decemberben egy kozák pikájával súlyosan megsebesítette, de ö félig felgyógyulva visszament a harctérre. — Hősi halált halt Krosznónál május 8-án századának élén. Édes atyja olasz származású ember, ki hét íiát, magyar érzelmeinek dokumentálására, hét magyar vezér nevére kereszteltette. Hazáját és királyát hiven szerető és szolgáló hős fia halálával pecsételte meg ezt a dicséretre méltó ragaszkodást. Requiescat in pace! Csoó István, p. ü. számgyakornok, tart. zászlós a 11. honvéd gyalogezredben. 1899—1902-ig az intézet jó tanulója. Szerepel a 181. sz. május 19-én kelt hivatalos lisztán. Ebből itélve, még a szeptemberi harcokban esett el. Halálával örök emléket állított nevének. Ehlert Lajos, gyógyszerész, egyéves önkéntes szakaszvezető. 1910—12-ben az intézet m. tanulója. Résztvett a kárpáti harcokban, s ott szerzett ragályos betegsége ölte meg életének 21-ik évében márc. 21-én. Az ungvári katonai megfigyelő állomás temetőjében temették el. Szüleinek egyetlen gyermeke volt, akik igy búcsúztak el tőle: »A mérhetetlen fájdalomból, mely reánk szakadt, fakadjon áldás a küzdelemre, melynek áldozatául esett!« Ugy legyen ! Hrehuss Béla, százados a 31 -ik honvéd gyalogezredben. 1895—1901-ig az intézet tanulója. Elvégezte a Ludovikát, a felsőbb tiszti és kerületi tanfolyamokat, s mindenünnen mint első került ki. Daliás, szép ember, igazi mintakatona volt. Vezérkari képesítése, rátermettsége, gyors előhaladást, szép jövőt biztosított számára. A háború kitörésekor már mint százados szolgált a veszprémi 31. gy. ezredben. Aug. 26-án századával éjjeli harcban szétvert egy orosz zászlóaljat, s Lublinnál rohammal elfoglalt egy orosz ágyuüteget. Ezért kapta a hadiékitményes aranyérdemkeresztet. Októberben megtámadott egy majort, amelyben a 65-ik gyalogezred törzse volt elfogva, s ezt kiszabadította. Ezért soronkivüli előléptetésre terjesztetett fel. Az őszi nagy visszavonulás közben a hátvédet képezte, s nov. 6-án Vola-Pelszkinkánál gyomor- és lapockalövest kapott. Súlyos sérülésével Tarnowba szállították, hol másnap meghalt. A tarnowi katonai temetőben hantolták el, melyet 9-én az oroszok elfoglaltak. Egyik önkéntese ezt irta róla: »Hős kapitányomnak vitézség, bátorság és harcközben tanúsított higgadt magatartás tekintetében nincs párja az ezredben.« Ezt bizonyítja ezredese is. aki betegség miatt távozván, mikor ezrede felöl kérdezték, ezt felelte: »Mig Hrehuss százados él, — ezredem dicsőségét nem féltem!« Nyugodj békében kedves barátunk!