Állami gimnázium, Munkács, 1914

I. A munkácsi állami főgimnázium tanárkara folyó évi március hó 22-én gyászlapon tudatta szeretett kartársának, Kozacsek Sándornak elhunytát, s a tanuló-ifjusággal együtt testületileg résztvett a megboldogult temetésén. Napjainkban, mikor a halál a harcmezőkön bőségesen arat, alig tűnik fel egy haláleset, bennünket azonban igen közelről érintett az ő elhunyta, mert tanári testületünknek nyolc éven át érdemes és becsült tagja volt. Volt alkalmunk látni, hogy küzdelmes élete folyamán mint igyekezett megismerni az igazat, tapasztaltuk, hogy céltudatos munkássággal hogyan alakította mások lelkében a szépet, tanúi voltunk annak is, hogy hivatása betöltésében mikép gyakorolta a jót, s tudtuk róla, hogy bizó lelkében mélységesen átérezte az Istent. Benső valójában kifejlett ekként az emberi léleknek négy legszebb és legértékesebb sajátja: a tudomány szeretete, a munkásság, az erkölcs és a vallás. Köztudomásu volt felőle, hogy ezen lelki kincsei nem elszigetelten, hanem harmonikus egységben éltek benne; éltek még akkor is, amikor szánakozva és aggódva kellett látnunk, hogy betegségtől megtört teste már-már alig tudott engedelmeskedni erős akaratának és ritkaság-számba menő kötelességérzetének. Életrajzi adatait az alábbiakban foglalhatjuk össze: Zólyomban született 1879. február 22-én. Középiskolai tanulmányait Kiskunfélegyházán és Besztercebányán végezte. — Négy éven át (1902/3—1905/6.) rendes hallgatója volt a budapesti Tud.-Egyetem bölcsészeti fakultásának, miközben nemcsak tanult, hanem másokat