Állami gimnázium, Munkács, 1911

5 kulásnak, s a kultura emelésére irányuló mozgalmaknak. A városok fejlesztik ki az ipart, s az iparos osztály külön, számottevő része lesz a társadalomnak. Ez az egyszerű, céhrendszerben tömöritett és megjegecesedett iparos osztály azonban még nagyon egyszerű, primitiv viszonyokat tüntet fel. A rendes megélhetés határain belül mozog itt minden. A céhrendszerben egyformán érvényesül a munkások serege, a munka gyümölcsét minden munkás egyformán élvezi. Ám mikor Hargreaves feltalálja a Spinning-Jenny fonógépet, Arkwight (MIA) a mechanikai szövőszéket, James Watt a gőzgépet, akkor lassanként megváltozik az iparos osztály helyzete. A középkori ipar eszköze kizárólag az emberi munka volt, a segéd együtt dolgozott a mesterrel, keveset termelt, mert kis piacot kellett ellátnia, de munkájuk és a céhrendszer tekintélye is biztos kenyeret adott mindenkinek. A gépek megszüntették ez állapotot: a gépműhely elválasztja a munkást a tulajdonostól, mig a munkások a gépek zakatolása mellett robotolnak, a tulajdonos fényűző életet él és nem törődik a munkások érzésével és életével. A piac megnövekedik, a munkások száma felszaporodik, de jelentőségük, értékük a gép mellett csökken. Asszonyok és gyermekek tódulnak a gyárakba, mert kereket hajtani, fonalat gombolyitani ezek is tudnak. Remekmunkára nincs szükség, fő a tömegmunka, s a munkás olyan lesz, mint a gép része. De nemcsak az iparos osztály helyzetét változtatják meg a gépek, hanem az egész gazdasági életünkre is óriási kihatással lettek. A gépek első sorban is a mezőgazdaságot alakították át. A gőzeke, az arató- és cséplőgépek kevesebb emberi munkával jelentékenyen nagyobb eredményt értek el. Az óriási termelés értékesítését lehetővé tette közlekedés könnyűsége a gőzhajók és vonatok által. Az amerikai búzatermést megérzi az egész világ! Aztán a gépek rákényszeritették az őstermelőket az iparüzemre, a malomiparra, a lisztexportra, a liszttermények nagyban való feldolgozására, a szeszipar űzésére. Azaz a nyerstermelést összekötötték ipari és gyári termeléssel. Hogy aztán az ily körülmények közt a parasztgazdálkodás tengődés lett, a parasztosztályból szolganép, napszámos, az természetes, de szomorú következmény volt. Még nagyobb változás lett az iparban. A háziipart és a kéziipart elnyomta a nagyipar, a gyáripar. A földművelők és a falvakban kenyér nélkül maradt kisiparosok a városokban gyűltek össze, s a számban megnövekedett lakosság megszaporodott szükségleteit csak a gyáripar, a gépek elégíthették ki. A kisipar csak gyér népesség és alacsony kultura mellett állja meg helyét. Az ipar haladásának három fokozata van: az első az volt, hogy a szerszámokat tökéletesítették, a második, hogy gépeket használtak, amelyeket munkások hajtottak, amelyek továbbá a munkát megkönnyítették ugyan és megszaporították a termelést, de a munkást nem tették feleslegessé; végre a harmadik fokon a munkásgépeket