Állami gimnázium, Munkács, 1910

18 vizsgálatai alkalmával a katalizátor mennyisége és hatása között. Kísérletei folyamán a reakciósebességet mérve követte a külömböző savak jelenlétében és azt találta, hogy kíilömböző savak egyenlő mennyiségei sohasem gyakorolnak egyenlő hatást a nádcukoroldat inverziójára, vagy a metilacetát szétválására, hanem hogy a savak által előidézett gyorsulások ép úgy rendezkednek, mint affinitásuk. A modern chemikus tudvalevőleg a savaknak jellemét a hidrogénionokra vezeti vissza; affinitásuk megfelel hidrogénion-koncentrációjuknak. Ezen alapon tehát az Ostwald által felfedezett szabályszerűség úgy fejezhető ki, hogy a savak katalitikus hatása arányos hidrogénion-koncentrációjukkal. A katalitikus hatást tehát nem a sav gyakorolja disszociálatlan állapotában, vagy nem is ennek anionja, hanem csupán csak a hidrogénion; a katalitikus hatás pedig a katalizátor mennyiségi mértékévél áll arányban. Ezen arányosságra vonatkozó igen szép példát látni a Bredig és Frankel által tanulmányozott diazoecetsavallileszter szétválásában: CHN2COOC3H5 4- H2O = N

3 + CHOHCOOCSHR,. Ök e reakciónál igen erős savakat, még pedig salétromsavat és pikrinsavat alkalmaztak, mire azt találták, hogy a reakció sebességi tényezője arányos a savak koncentrációjával, melyeket ez esetben nagy mértékben disszociáltaknak tekinthetünk. Gyengébb savak, mint példának okáért ecetsav, benzoesav és borostyánkősav jelenlétében ellenben legkevésbé sem mondható a sebességi állandó arányosabbnak az összsavkoncentrációval; ezt csupán a külömböző módszerek szerint kiszámított hidrogénion-niennyiségek határozzák meg. A fentebb emiitett tudósok továbbá megkísérelték az ecetsavnál a hidrogénionok koncentrációját a chemiai tömeghatás törvényének megfelelőleg nemleges acetáttal csökkenteni — és az eredmény itt is azon felfogás helyessége mellett szól, hogy a reakciósebesség minden esetben, kivétel nélkül a kérdésben forgó hidrogénionok koncentrációjával arányos. Ezen arányosság a katalizátor hatása és mennyisége között azonban tá-. volról sem szorul csupán a hidrogénionokra, hanem más katalizátorokra vonatkozólag is hasonló érvényességgel bir, miről kísérleti tények is tesznek bizonyságot. Már előbb volt szó a Koelichen által tanulmányozott acetonkondenzációról: 2CHSCOCHS = CH3COCH

2(CH3>OH, ahol bázisok hidroxilionjai gyakorolnak katalitikus hatást. Nevezett chemikus ezen kísérletei folyamán azon fontos tapasztalatra jött, hogy külömböző bázisok egyenlő mennyiségű hidroxiliont tarlalmazó koncentrációjuknál egyenlő mértékű katalitikus gyorsító hatást is eredményeznek, továbbá pedig egy és ugyanazon bázisnál a katalitikus hatások a hidroxilionok koncentrációjának felelnek meg. Igen érdekes megfigyelést tett Bodenstein külömböző nagyságú porcellánedényekben a viznek elemeiből való képződésénél. Ő t. i. azt találta, hogy a viz képződésének reakciósebessége a porcellánfelület nagyságával arányos. Ez esetben tehát az edény fala szerepelt katalizátor gyanánt, minek folytán a katalizátor mennyiségére és hatására vonatkozó törvény itt is érvényben marad. Az edényfalnak ilyetén katalitikus hatásával a gázreakcióknál igen gyakran van alkalmunk találkozni.