Állami gimnázium, Munkács, 1910

14 1 : 4000, a káliumtartarát 1 : 4000, a mannit 1 : 23970 arányú koncentrációban megközelítőleg egyenlő ily negativ katalitikus hatással birnak, vagyis az oxidáció reakciósebességét megközelítőleg egyenlő mértékben csökkentik. Már jóval előbb tettem említést arról, hogy platintapló jelenlétében a kéndioxid és oxigén egymásra való hatásából kéntrioxid fejlődik: S0

2 + O = S0

3. Ezen reakciónál, ha a kéndioxid arzéntartalmu vegyületek által van megfertőzve, ami igen gyakran megesik, minthogy oly ércek pörkölése utján állítják elő, melyek esetleg arzéntartalmuak, akkor a kéntrioxid fejlődés nem áll be. Ha pedig a kéndioxid teljesen arzénmentes, akkor a kéntrioxid fejlődése nagy gyorsasággal megy végbe. Világos dolog tehát, hogy itt az arzén mint negativ katalizátor szerepel. Az arzénnek oly erős hatása van, hogy ezáltal az egész kéntrioxid-gyártást megakasztja, ha a pörkölés folytán előállott gá/ok meg nem tisztittatnak tőle, mielőtt az oxidációnak kitétetnek. — Ismeretes tény, hogy a platintapló jelenlétében gyorsan végbemenő durranógáz-fejlődés jód jelenlétében azonnal megszűnik. Hasonlóképen a hidrogénszuperoxidnak vízre és oxigénre való szétválását (H

2Os = H->0 -j- O) szintén megakadályozhatják kiilömböző anyagok negativ katalitikus behatásaik következtében. Az eddigiektől eltérő igen érdekes esete a negativ katalitikus hatásoknak az. melyet a széndioxidnak szénoxidból és oxigénből való képződésénél, CO + 0 = CO, tapasztalunk. Ezen reakciónak sebessége ugyanis megközelítőleg fordítva arányos a szénmonoxid koncentrációjával, vagyis megállapíthatjuk, hogy a szénoxid a saját maga oxidációjára negativ katalitikus hatást gyakorol. Itt tehát a szénoxid reagáló anyag és negatív katalizátor is egyszersmind. Ezen esetet az előbbiekben említett pozitív autokatalizissel szemben negativ autokatalizisnek nevezzük. A szénmonoxid jelen esetben tehát negativ autokatalizátor. Mindezen példákból fogalmat szerezhet a tisztelt olvasó a katalitikus hatások külömböző fajairól. Ezek után az a hérdés merül fel előttünk, hogy a negatív katalízisek a pozitiv katalízisek analógjainak tekinthetők-e, vagy pedig a kettő között másnemű viszony áll fenn ? E kérdésre majd a későbbiek folyamán szándékozom rátérni. Minthogy pedig a fentemiitett példák alapján a katalízis tüneményét külső minémüségében megismertük, áttérhetünk azon kérdésre, hogy a chemiai mechanika ezen részére vonhatók-e le oly általános érvényű szabályok, melyek ezen felsorolt és hasonló esetekre qualitativ és quantitativ szempontból alkalmazhatók. Ugyanis mindjárt ezek után megjegyezhető, hogy ezen jelenségek abszolút precizitással nincsenek mennyileges törvényeknek alávetve, ámbár e folyamatok alatt mindazonáltal igen fontos törvényszerűségekre akadtak, melyek arra engednek következtetni, hogy itt is vannak törvények, melyeknek pontos érvényessége azonban a különféle zavarólag ható mellékjelenségek által elhomályosittatik. Hasonlóképen, mint a gázok törvényei csupán csak egy ideális, vagyis minden szempontból tökéletes gázra érvényesek, amúgy feltehetjük azt, hogy a katalízisnél is a pontos törvények csak egy ideális és tökéletes katalízisre vonatkoztathatók csupán. Ezen törvényeket pontosan meghatározni, továbbá kimutatni azt, hogy a tüneményt kisérő mellék-