Állami gimnázium, Munkács, 1910
11 Tovább menve igen sok példát tudnék ezen dolgokra vonatkozólag felemlíteni és ezért bátran állitható, hogy minden chemiai reakcióban katalizátor is szerepel kisebb vagy nagyobb mértékben, habár annak jelenlétét nem is tudjuk kézzelfoghatólag a fentiek értelmében megállapítani. A legismertebb titrimetriai módszerek egyike az, midőn káliumpermanganátot, oxálsavat és kénsavat hagyunk egymásra hatni az alábbi egyenlet értelmében: 2KMnOé + 5H2C2O4 -f 3H2SO4 = KaSOé + 2MnSC>4 + IOCO2 + 8H2O. Ezen eljárásnál az oxálsavtartalmu oldatba büretta segélyével egy csepp káliumpermanganát oldatot adunk és pontosan megfigyelve a dolgot, azt fogjuk tapasztalni, hogy a fenti egyenletnek megfelelőleg az oxidáció nem megy végbe azonnal, hanem csak néhány másodperc lefolyása és az oldat felmelegedése után, a mit onnan tudunk meg, hogy a káliumpermanganát-oldat cseppje az oxidáció következtében elszintelenedik. Hogyha azonban már az első kálium permanganát csepp elszíntelenedése bekövetkezett, akkor folytatólag az oldatba elegyített cseppek már hamarébb színtelenednek el, mint az első csepp, vagyis jobban mondva azoknak oxidációja már hamarébb következett be. Világos dolog tehát, hogy jelen igen érdekes esetben is katalitikus hatással van dolgunk, mégpedig olyképen, hogy katalizátor gyanánt itt az első káliumpermanganát csepp redukciója folytán létrejött manganoszulfát szerepel, mely az oxálsav oxidáló sebességét növeli. Itt tehát tárgyunk oly esetével állunk szemben, a midőn valamelyes chemiai cserebomlás folytán oly anyag jön létre, a mely magára a reakcióra gyakorol katalitikus hatást. Ezen esetet megklilömböztetésképen az előbbiekben felemiitettektől autokatalizisnek nevezzük, Hasonló esettel van dolgunk, midőn a hidrogénionok katalitikus behatása következtében az oxisavak vizképződés közben laktonokba alakulnak át az alanti séma értelmében: CH2.OH COOH CHa CO + H2O. O 1 Minthogy pedig az oxisav mint sav már magában véve is hidrogénionokat választ le, ennélfogva a reagáló anyag egy oly alkatrészt tartalmaz, mely a saját maga szétválási sebességét növeli. Hogy itt is autokatalizis esete forog fenn, ezt egyszerűen úgy bizonyítjuk, hogy az elegyhez az oxisav nátriumsóját adjuk. Ekkor tudvalevőleg a chemiai tömeghatás törvényének értelmében a gyenge savhoz szabályos sót adva, a hidrogén ionok mennyisége nagymértékben alászáll, minek következtében az oxisavnak átalakulása laktonokba sokkal kisebb sebességgel mehet végbe, minthogy az autokatalitikus hatás is kisebb lett a hidrogén mennyiségének csökkenése folytán. Ezek után oly igen érdekes katalitikus tüneményeket is érdemesnek tartok felemlíteni, a midőn a katalizátor valamelyes chemiai átalakulást más irányba terel, vagyis behatása folytán a reakció másképen megy végbe, mint a hogy kiilömben végbe ment volna. így például platnikorom jelenlétében a hidroxilamin alkalikus oldatban leggyakrabban az alábbi egyenlet értelmében válik szét:
