Állami gimnázium, Munkács, 1905
4 Az internátusi élet általános ismertetése. Az internátusi nevelés első és főelőnye gyanánt az állandó, szakszerű és hozzáértő nevelést, illetve felügyeletet tekinthetjük. A nevelés részben positiv: t. i. tanítás és nevelés által a gyermekeket megtanítani és hozzászoktatni mindarra, a mire az életben, mint (művelt) embernek szüksége van; részben negatív: t. i. megőrizni a fiatal és tapasztalatlan gyermeket mindazon bajoktól és veszélyektől, melyek fejlődésére, egészségére, művelődésére, erkölcsi érzületére és a jellem fejlődésére káros hatással lehetnének. — Ezen kettős kötelességét az iskola csak addig teljesítheti, míg a gyermek az ő közvetlen befolyása és az ő kezei alatt van; már az iskolán kiviil mindenhová nem kisérheti a gyermeket, legfeljebb tanácsokkal és életbevágó hasznos tapasztalati útbaigazításokkal láthatja el, melyeket azonban az ifjúság igen sok esetben nem fogad meg, mert azok rendesen önfegyelmezéssel és némi önmegtagadással, sőt talán kényelmetlenséggel is járnak. így aztán a gyermekek nevelése az iskolán kivül első sorban a szülőkre vagy azok megbizottaira hárul. A szülők részéről — még akkor is, ha egyesek nem képesek vagy nem érnek rá gyermekeik nevelésével kielégítően foglalkozni — mindig megvan legalább: a lehetőség és a tántoríthatatlan jóakarat a nevelés igen fontos, de egyszersmind igen nehéz feladatának teljesítésére. A gyermekeknek a szülők iránti tisztelete, szeretete és engedelmessége adja meg a lehetőséget, azaz azon alapot, melynek segítségével a szülő tud és képes gyermekeire mindenféle viszonyok közt hatni, ha azt komolyan akarja. Megvan a jóakarat is, mert nem tudok oly szülőt elképzelni, ki nem akarná és nem törekednék minden tekintetben előmozdítani gyermeke jövendő boldogulását. Hogy az élet különböző társadalmi és anyagi viszonyai közt a műveltségi fok és az egyéni rátermettség változatossága mellett az egyes szülők menynyire képesek a gyakorlatban, a való életben a nevelés önfeláldozó és igen sok türelmet és óvatos körültekintést igénylő feladatát megoldani, arról most nem akarok szólni, hanem feltételezem, hogy körülbelül minden családban a viszonyoknak megfelelőleg a lehető legjobb alakban nyer megoldást. Sokkal nehezebb azonban az oly szülő helyzete, kinek fiát másutt, idegen helyen kell elhelyeznie. A szülői szerető szív ez pr aggodalommal töpreng gyermeke sorsa felett, aggódó félelmében nem tudja elgondolni, miként váljon meg gyermekétől, hogy bízza szive szerelmét idegenekre, kiket ezelőtt talán sohasem ismert vagy látott. Legfeljebb csak az fogja vigasztalni, hogy az ő fiát úgyis mindenki meg fogja szeretni s így szeretettel fognak róla gondoskodni. — Végre teljes lesz bizodalma és nyugalma, ha a szállástadók részéről biztosítást nyer az odaadó szeretetről és gondoskodásról, mellyel gyermeke iránt viseltetni fognak. S valóban igaza van mind a két félnek. — Nyugodt lehet a szülő, mert a szállástadó ígérete komoly szó, nyugodt lelkiismerettel adott biztosító ígéret, melyet igyekezni is fog beváltani. Sok esetben sikerül is, sokban nem ! Igen sok körülmény jöhet közbe, hogy a legjobb szándék is nem csak meghiusul,
