Állami gimnázium, Munkács, 1904

ű eléggé jellemzi maga a név is. A nevek ily tudatos megválasztásában Kisfaludy lebeghetett előtte példakép, a kinél a név szintén a komikai hatás egyik eszközéül szerepel. Az előbbi novellával sok hasonlóságot mutat a „Jaj be jó fi vagyok én" czímü novellája, mely szintén az Aurórában

1 jelent meg. Az özvegy báróné minden áron azt kivánja, hogy Poldi az ő gyámfia, vegye el feleségül jó barátnőjének Rögecsinének leányát Linkát. Poldi elismeri, hogy a leány csinos is, kedves is, de megszeretni mégsem tudja. Mivel azonban nem akarja jó és gazdag gyámolitójának kegyét elveszteni, eljegyzi magának Linkát azzal a szándékkal, hogy majd mindent meg fog tenni a házasság megakadályozására. Minden törekvését arra irányítja, hogy a leányt elidegenítse magától. A tánczestélyen egészen mellőzi, majd egy fölbérelt emberrel tudtára adja, hogy ő — Poldi — teljesen tönkre ment és ezenkívül czélja elérése érdekében más e fajta fogásokhoz is nyúl. Mindhiába, a leány mindebből nem akarja megérteni az ő gondolatait és akaratát. Poldinak azonban hirtelen szerencsés ötlete támadt, a melylyel czélt is ér. Kimegy a pusztára és onnan széles karimájú kalappal, kezében rézfokossal állit be Unkához, a kinek tudtára adja, hogy majd neki is a pusztán kell töltenie élete nagy részét, ott a gazdaságot vezetnie és gondoznia. A városi élethez szokott kényes természetű leány ebbe semmi szín alatt sem hajlandó beleegyezni és visszaküldi jegygyűrűjét. így sikerült Poldi terve és gyámanyja kegyeit sem kellett elveszítenie. E nagyon egyszerű kis történet igen kedvesen és érdekesen van előadva. Kettős tendenczia vezethette az írót e novella megírásánál. Először is az, hogy a házasságot egyik részről sem lehet erőszakolni, a szivek igazi és változatlan vonzalmán kell annak alapulni; másodsorban Linkában korának elkényeztetett leányai közül akart egyet bemutatni. Linka nem akarja jegyesét a pusztára követni, a hol egyszerűségben kellene élnie és szorgalmasan munkálkodnia. A tendenczia még jobban kiviláglik a következő felkiáltásból: „Mit nem tehet egy mívelt, lelkes magyar nő édes hangzatú ajakkal édesgetve hontársait a nemzeti csinosodásra, a nemzeti szorgalomra." A novella az úgynevezett én-formában van előadva. Még a nemzeti nyelv ápolásának és terjesztésének szükségét is kifejezésre juttatja Kovács egy másik, ez időben írt novellájában, a „Hívatlan orvos

1' czíműben.

2 A novella hőse, az orvos örömmel írja leveleiben vidéken élő barátjának, hogy Pesten már serényen munkálkodik az akadémia, terjed a hazai nyelv, a budai színházban magyar színészek játszanak és reményli, hogy nemsokára Pestre is átjönnek. A levelekben szó van még a kor egyéb mozgalmairól is, így a dunai gőzhajózásról s egyéb reformokról. Ezekkel azután szembeállítja a vidék elmaradottságát és szelíden gúnyolja a vidéki szokásokat. E korrajz nagyobb becscsel bír a novellában, mint a novella meséje, mely néhány valószínűtlenül előadott kalandból áll. Figyelmet érdemel, hogy Kovács ezen novellájában szerepeltet először orvost és novellájának tárgyát a főváros életéből meriti. Ennek oka írónk életpályájában rejlik. Midőn Kovács Pápáról Pestre jött, itt nemcsak az irodalom mezején működött, hanem beiratkozott az orvosi egyetemre is, és 1833-ban meg is szerezte az orvosi képesítést. Ez időtől kezdve gyakran szerepeltet novelláiban orvost is. — Egy másik, ugyanezen évben írt novellájában szintén orvosi pályájának egy érdekes emlékét örökítette meg. Ennek a czíme: „Ki hitte volna."* Krisztinka néne, a „harminczadik évét csendes hidegvérrel túlhaladt hajadon" az óta, hogy tizenhat éves korában szerelmében csalódott, az egész férfinemnek szenvedélyes gyűlölője lett. Ezért azután nemcsak ő nem akar férjhez menni, de még a házában élő Adélnak és Emmának is megtiltja a férjhezmenetelt. Azonban nem marad hű elveihez és örömest nyújtja kezét Lugossynak, ki őt feleségül megkéri. Ez a rövid 1 Auróra 1833. - »Regélő« 1834. 8 Auróra 1834.