Állami gimnázium, Munkács, 1904

és szerkezetében nem igen tud szabadulni. És ez legjobban bizonyítja Kisfaludynak reá gyakorolt és Fáyénál intenzivebb hatását. Kisfaludy több novellájában, így a „Tollagi"-ban, vagy a „Bajjal ment, vígan jött" czímüben egy személy köré csoportosítja a kisebb-nagyobb kalandokat. E példát Kovács többször követi, igy a „Nem az volt, a kit gondoltam" czímű novellájában. Kisfaludy novelláinak előadási formája különféle. A franczia és német irodalmak hatása alatt e korban oly kedvelt levélalakot ő is használja, de vannak novellái, melyek a szokásos elbeszélő alakban vannak írva. Kovács novelláinak külalakjában még változatosabb, mint mestere. Kisfaludy hatását mutatja végül az is, hogy, mint az, Kovács is a magyar társadalmat leginkább komikai oldaláról fogja fel és úgy mint Kisfaludynál, Kovácsnál is épen e víg novellák általában sokkal sikerültebbek, mint a komoly tárgyúak. Fáy hatása először abban nyilvánúl Kovácsnál, hogy ő is „gyakran érint egy-egy társadalmi kérdést",

1 nála is sokszor mutatkozik valamely tendentia, kivált a harminczas évek vége felé és a negyvenes években írt novelláiban. Kovács maga mondfa, hogy Fáy „Elkésések" czímü novellájára ellendarabul írta a „Koránjárások"-at, a „Ludczomb" rövid bevezetése pedig Badics véleménye szerint nagyon emlékeztet a „Különös testamentom"-éra. (Fáynál: Csörgei egy nagyot prüsszentett s megholt, Kovácsnál: „Eszti koppantott s eloltá a gyeityát.") De legjobban mutatja Fáy hatását Kovács stílusa. Fáy Írásmódjában méltán dicsérik bírálói a magyarságot, a jellemző erőt és a könnyen érthető, érdekes hasonlatokban való bőséget. Mindezen tulajdonságokat megtalálhatjuk Kovácsnál is, kinek nyelvét magyarosság és népies íz jellemzik. Kisfaludy és Fáy hatására az egyes novellák tárgyalásánál még visszatérünk. II. Kovács novelláinak száma csaknem ötvenre rúg. Novellaírói tevékenysében két korszakot külömböztetiink meg. Az első 1828-tól 1847-ig tart és ez nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is felülmúlja a másodikat, a mely 1847-től 1886-ig, halála évéig terjed. Mindkét korban írt úgy vig, mint komoly tárgyú novellákat. 1828-ban a „Koszorú

"'--ban jelent meg irónk első novellája „Kicsinyből mi lesz?" czímmel. Meséje a következő: Retkesy Ferencz hites ügyvéd, megunván a falusi élet magányát, egy szép szeptemberi reggelen elmegy hazulról vadászni. A vadászaton puskájával rosszul találja a czélbavett nyulat, a mely véres farkkal menekül a vizsla elől. A vizsla azonban tovább üldözi és már majdnem eléri, midőn hirtelen idegen agarak kapják el előle a vadat. Az agarakat nyomon követi gazdájuk Hangai, a ki most már sajátjának tartja a nyulat. E miatt aztán összekap Retkesivei, de csakhamar kibékülnek és elhatározzák, hogy a nyulat közösen fogyasztják el Méhfalván Hangaiék házában. Hangaiék nemesi kúriájában igen vendégszeretően fogadják az uj barátot, a ki itt igen jól is érezné magát, ha nem értesülne arról, hogy a háznál leány van. A még nem is látott leány nyugtalanítja éjjel-nappal, szerelmes lesz belé, sőt — a mi még valószínűtlenebbé teszi az egészet, — féltékeny is lesz reá. Végre megtalálja az óhajtott Tercsit, de benne nem találja meg azt, a kit remélt, mert Tercsi barna, hősünket pedig „barna nem bájolta soha." De nemcsak ez az oka annak, hogy oly hirtelen elfordult várva-várt eszményétől, hanem az is, hogy megpillantotta Ledneky Marit, ezt az angyal szivü leányt, ki iránt szive rögtön szerelemre gyulladt. Most egyedüli vágya, hogy Marival megismerkedjék. Csakhogy ez elment a hangyási búcsúra és mivel hősünk már úgyis sokáig élvezte a kedves Hangai család szívességét, búcsút vesz és 1 Badics Ferencz: í'áy András életrajza. a Koszorú. Szép Literatúrai ajándék a Tudományos Gyűjteményhez. Nyolczadik esztendei folyamat. Pesten. Trattner J. M.