Állami gimnázium, Munkács, 1903

6 falai közt éli le egyszerű életét, külső élettörténete alig van, legfeljebb érdemeinek elismerésül nyert kitüntetéseit és magasztaló dicséretét jegyzik meg az egykori irók. Mint Róma nagyon sok szellemének, neki is vidéken ringott bölcsője. Földije volt a két Seneca, Lucanus s mások, kik szintén Hispániából kerültek Rómába. Szülővárosában, Calagurrisban, mely város az Ebro mellett, provincia Tarraconensisben feküdt, nem sokáig marad, mert atyja, ki rhetor, azaz a szónoklattan tanára volt, Rómába költözött fiával együtt. Itt nyerte első nevelését, itt hallgatta kara majdnem minden jeles tanítóját, kiket grammatikusoknak neveztek. A római ifjú ugyanis először a grammatisteshe\ járt, tőle tanult meg olvasni, írni, számolni. Azután a grammatikushoz került, kinél azon irodalmi tanulmányokat végezte, amit később Septem artes liberales-nek neveztek s ezek voltak: grammatika, rhetorika, dialektika, arithmetica, geometria, astronomia és muzsika. Ki nyilvános pályára készült, ezután még a rhetorok, filozófusok előadásait is hallgatta. Quintilianus is elvégezte eme fokozatokat s aztán, nem tudjuk, mi okból, visszamegy Hispaniába.Itt magára vonta a tartomány-főnek, Servius Sulpicius Galbának figyelmét, ki császárrá kiáltatván ki, őt is Rómába vitte. A közállapotok azonban Galba, Vitellius és Otho rémületes kormányzása alatt olyanok voltak, hogy a jellemző és becsületes embereknek egyáltalán nem lehetett kedvük közpályára lépni. Quintilianus nem vállalt hivatalt, pedig hatalmas pártfogói hamar a hatalom polcára juttatták volna, hanem atyja példáját és lelke hajlamait követve, továbbra is megmaradt az ifjúság nevelésének és tanításának nehéz, dicsőséget nem hozó pályáján s rhetori iskolát nyitott. Elég tekintélyes volt ugyan a rhetorok állása is, mert náluk nyerhettek magasabb kiképeztetést azok, kik közpályára óhajtottak lépni s az ifjakon kivül idősebb férfiak is látogatták előadásaikat. Tudni kell ugyanis, hogy a felsőbb iskolázás Rómában tulajdonképen csak egy cél szolgálatában állott, s ez nem volt más, mint Az ifjaknak a politikai pályára, a fórumra való kiképzése. Mindössze tehát csak két tárggyal foglalkoztak tüzetesen: először a rhetorikával, mivel Rómában, épugy mint a szabad Görögországban, minden a néptől függött, s a nép a beszédtől, — aztán a jogtudománnyal, mint amely egyedül képesített a politikai jogok gyakorlására s az jórészt a forumon történt. A forum volt a római élet lüktetője, ide vonzotta a római ifjút minden: a nemzeti érzés, hagyomány, a köztársaság intézményei, a felismert világuralomra való törekvés, a nyilvános élet minden mozzanata. így tehát a fari posse, az ékesszólásban való jártasság volt a legszebb ajánló levele a nagyratörő fiatal római polgárnak. Természetes dolog, hogy Quintilianus iskolája csakhamar nagy hírnévre tett szert és sikeres, az államra nézve hasznos szolgálatai a legmagasabb kitüntetésben részesült: Titus Flavius Vespasianus császár (70—79) őt a szónoklat nyilvános tanárává nevezte ki és az állam pénztárából évi jövedelmet biztosított neki. Iskoláját ezen időben különösen sokan látogatták s ő tiszta nemzeti erkölcsön alapuló szónoklat művészetére tanította növendékeit s a mult idők nagy példáit, Demosthenest és Cicerót áilitá eléjük, s lángoló lelkesedéssel magyarázta nekik a hazája s a görög irodalom nagy alkotásait. Számtalan tanítványai közül csak az ifj. Pliniust, a sokoldalú természettudóst és Martialist, a híres epigramma költőt említjük, kik müveiben a legnagyobb dicsérettel emiitik mesterük nagyságát. Valószínű, hogy Tacitus, a nagy történetíró is tanítványai közé tartozott. — Tanitó működésének vége felé uj kitüntetés érte, Domitianus ugyanis reábízta nőtestvérének, Domitillának két fiát s érdemeinek elismeréseül consuli cimmel is felruházta.