Állami gimnázium, Munkács, 1902

9 8. S elpörgi, legyen bár négy lap, Könyv nélkül, hogy mi az étlap; „Mást irtak?" . . . sohse kell megróni: Meglessz az a sült, makaróni. 9. Ha senki se hívja, elámolyg folyosón, vagy fel s alá bolyg. — Hadd fusson a többi „kölyök!

1' — ti meglöki minden tálcza, könyök. 10. Elnézi: be dőre világ ez! Hogy fut, rohan — enni se liágy ez — Nyerekedni, vigadni . ... a csődbe, Dunába, vagy a temetőbe! .... 11. No öreg, ha lenéz más minden, Jer elő: szolgálj te ki engem, Bár nem vagy „fashionable

1

1 módis: Gyere, meglesz borravalód is. 12. Jer, osonjunk félre mi ketten; Jó ott nekem, a szögeletben, Rqjtam sincs semmi legényes: Hadd üljön elől, a ki kényes. 13. Társaid úgy is annyiba néztek, Hogy nekem a főtt rost is beefsteak; Te legalább nem rágatod a gúzst: Adsz, ha Ígértél, becsületes húst. (1877. augusztus.) Jegyzetek. 1. versszak, pláne — éppen, teljességgel, szinte. Használhatott volna magyar szót is, de itt is tréfálni akar a költő, azért élt a magyarban is megszokott latin szóval. (V. ö. Ámbiál jegyzetét az előbbi költeményben.) Egyszer s mindenkorra megmondhatjuk, hogy Arany idegen szót költeményeiben csak valami különös ok (gúny, tréfa, komikus hatás s eféle) kedvéért szokott használni. 2. versszak. 3—4 sor. Nem bírta kivenni a vadját stb. Az idősebb korban magyar vidékre került idegen ajkú pincér sehogy sem tudta megtanulni a magyar nyelvet; az idegenre nézve nehezen kiejthető szókat (a vadját) éppen nem sajátíthatta el. — Szokás azt mondani: Tud már annyit tótúl, (vagy: németül), hogy nem adhatnák el. 3. versszak. Nem kenyere a kétszerkettő. Hogy is mondjuk másképpen ezt a tősgyökeres kifejezést? — Szolgálni sem u gr i-s \ilaj már. Ugri-s\ilajt — tudtommal — seholsem mond a nép, de igen ezt: ugrifüles, tapsi-füles. Mind a kettőt a nagy fülü, sebesen rohanó és két-két lábával tapsikoló nyúlról, aztán átvitten amazt a hasonló természetű, gyors, fürge legényről és leányról. Arany itt igen ügyesen alkalmazta