Állami gimnázium, Munkács, 1902

4 3. Ne gondolj az útcza-sarhra, Oh ne! édes olvasó: A ki ott áll, az nem koldus, Az szegény, szánnivaló; Könyörülj meg sántán, bénán: Eliezö gyermeknek adj: („Ezer annyit" igér a könyv -.— Hanem ez uzsora nagy.) 4. Koldus ö nagysága hozzád Bekopogtat egy napon, (Es ez egy nap sűrűn fordul); Kezdi bókon, hírlapon : Hogy olvasta rólad ezt, azt. . . S mig kártyáját forgatod, (Mert beküldte: Chevalier N. N.) Hogy fogadd el? nem tudod. 5. Mutat ordót, bizonyítványt, Köz s magános levelet; Ha vendég jön, azt kivárja, Négyszemközt marad veled; Szemlesütve és zavartan Ülsz, mint vádlott a padon: „ Ily nagy úron' mit segít az En csekély szolgálatom ?..." (1877. július.) Jegyzetek. 1. versszak. Csak hiába! E fölkiáltás, mely egyszerre megadja az alaphangot, ügyesen kezdi a költeményt, igy egészíthető ki: ... beszél akárki akármit! De, mint vesszük észre, e szókihagyás még hatásosabbá teszi a kezdetet. — „fejlődés" gúnyosan; azért is van idézőjel között. — sár-teke választékos kifejezés, némi lenézése a kerek földnek. — Demokrata — a demokrácia (népuralom) híve. Ez és a következő sor éles ellentétet alkot. — Hát's^en: hát hiszen. Ez és az utána való sor hánya-veti kérdésben gúnyosan azt akarja mondani: hiszen csak kell, hogy valaki legyen úr, ha már a nemesi és jobbágyi állapot megszűnt. A nemes és jobbágy közt való külömbséget az 1848-iki törvény törölte el. 2. versszak. Másszor ö is csak szegény volt, t. i. a koldus. — Nyomorult, szánt, megvetett. Rokonértelmü szók. — Nem is igen »ámbiálták« Akkor ezt az életet: Nem is igen törekedtek, vágytak akkor ilyen életre. — Ámbiál a latin ambio igéből (hivatalt kér), a melyből származik a magyarban is közkeletű ambitio (= becsvágy) szó is; mint szalutál, gratulál. Arany itt is, mint minden más tréfás vagy gúnyoló versében szántszándékkal él idegen vagy idegenből magyarrá vált szóval. E költeményben is több van: demokrata, Chevalier (olv. svaljé), ordó, calligraphia, muszáj, a gúny kedvéért. — 5—8. Szelid gúnynyal (s\ép pályán) rójja meg a költő a korabeli emberöltő pazarló, vagy legalább nem takarékos életmódját. 3. versszak. A költő megszólítja, aposztrofálja olvasóját. Ez által élénkebb lesz előadása, de teszi ezt félreértés elkerülése végett is. — 6. Erre ívet von ki zsebből, Szép a calligraphia, S megmutatja, hogy hová kell A nevét beírnia Ki Deákkal és Tiszával Oliajt lenni egy lapon; „Mi jótékony czélra?" kérded; „Nemes a czél, mondhatom. " 7. „Egy dicső ház végső sarja — (Tudja: Várna, meg Mohács....) Nem lehet, lia birtok már nincs, Sem szijjgyártó, sem kovács. Volt, igaz, még egy tenyérnyi: De a rozsda és aszály .... No, meg Homburg s a zsidóság .... Hanem a rang: az muszáj." 8. Végre látod, az egészből Hogy mi lóg ki: a „fizess!" Fanyalogva mondod: „Itt van, — Nem telik sok — pár tizes" Te örülsz, hogy így kiszúrtad (A mi nem volt) a szemét: 0 örül, hogy a népkonyhán Meglesz mára az ebéd.