Állami gimnázium, Munkács, 1902

22 végződés meleg ellentéte csattanósan oszlatja el. — Minden versszak egy-egy új jelenet, más-más hangulat vagy cselekvény jelzésére szolgál s mindeniknek végén ott találjuk a nevezetes jelentőségre emelkedett vándor cipó említését, a hangúlat, érzelem ébren tartására, a kitűzött cél szem előtt tartásával, erősítésül vagy ellentétül. Ez a művecske is a való élet, még pedig nagyon is reális, prózai élet elemeiből készült, (mert hiszen a cipó, a kicsi kenyér története mi volna más) — de hogyan alakította át a művészi lelkű költő, miként tudta tenni egy-egy magasztos eszme, a szülőföldre sietés, az anyai szeretet kifejezőjévé!! E költeményke a művészi alkotás »netovább«-ja! Megmutatta vele Arany János, hogyan teheti a hívatásos elme a leírást kellemessé, hű, összehangzó, szabályos, eredeti tárgyalás által megkapóvá, a szerkezet kerekdedségével, továbbá változatos festegetéssel, eleven előadással, gyors lepergetéssel s a nyelv művészi alkalmazásával műremekké alakítani! Ez a mestermű kiváló példája a minden tekintetben sikerűit, rövid és mégis sokat kifejező életképnek. Ügyesen kigondolt, mélyen átérzett, főbb vonásokban rajzoló, és nyelvi szempontból erővel duzzadó, képekben gazdag, változatos ez a »Vándor cipó«. Ennek minden poétikai könyvben ott kellene lenni. Sok okból. Versalakja: Nyolc soros A páratlan sorok 9, a párosak 8 szótagúak s ez utóbbiak rímelnek, tehát xayazbvb. Mértéke ötödfeles és négyes menő v. szökő (jámbus) alig csekély eltéréssel. Refrénszerű a címszó ismétlődése minden szak végén. Következik a IV. Tamburás öreg úr. Ez senki más, mint maga Arany. Tehát ebben önmagát énekli meg. Arany zenedalok szerzésével is foglalkozott. Kisújszállási tanítóskodása közben Török Pál rektor zongoráján önmagától tanult játszani, de ez csak egy évig tartott. Gitározni még szalontai diák korában is tudott. Egyszer Budapesten laktában egy János napján, barátai előtt, — beszélgetés alatt a régi időkről levén szó, — tréfásan elmondá a költő, hogy hajdanában tudott s még most is tudna gitározni. A következő évi János napján egyik barátja, Salamon Ferenc, mintegy a tréfa folytatásáúl gitárral ajándékozta meg. Ettől fogva újra nagy hévvel gitározott. Később fia egy jobb szerkezetű gitárral lepte meg. A megtört testű, de ép lelkű költő utolsó éveit e hangszer tette elviselhetőkké. Arany jól ismerte e hálátlan zeneszert, melylyel bizony nem könnyű bánni. Akármely népdalt rögtön eljátszott mind a 12 létranemben. A gitár volt nála közvetítő oly magyar zeneművek, főként dalnégyesek megértésére, melyek iránt jobban érdeklődött. A ritmikát jól értette. Csupán magyar zenével s különösen a népdalokkal szeretett foglalkozni. A hetvenes évek elején Bartalusnak 100 régi dallamot és ezek szövegét