Állami gimnázium, Munkács, 1902

Ott száraz ágból, korcsma végin, Lombsátor a közös „ivó:" Ott deszka-pad lapít deszkává S párnám csak a vándor czipó. 8. Hanem a szép táj bűvöl így is, Oh, ifjú könnyedvérüség! Im ott dülőnkínt a hegyoldal Harmat-szivárvány szinben éy; Lent, szikla-völgyben, fa kupával Csurgó kínál, oly csábító! Az útas keble megtelik . ... de Bezzeg fogy a vándor czipó! 9. Bérez elmaradt; tölgyes lapályon Visz utam, napja már negyed; Tölgy sincs azontúl, visszanézve Látom csak a kéklő hegyet. Posványiban, mint lomha sertés, Fertőzik az ecsedi tó; Rekkent a hév nap, útas izzad, Bár könnyű a vándor czipó. 10. Egy híd mögül hajdú behajszol, Gazdája kérdi: „Útlevél?" Az nincs bizony, — de iskolából Van bizonyítvány, még kevély. Az isten áldja! elbocsátott, Lévén maga, mint neve, Jó; így szabadult a „ fogdmeg-eddmeg" Körmébül vándor és czipó. 11. Égő homokban, itt a „város", — Amott a nagy kollégyiom Hátall ki, mint szamár a nyájból, Maradj te, zárt paradicsom! Hogy szem ne lásson, félre csaptam Egy útezán (neve is „Csapó"); Pénz nincs, kerülöm a „kenyérsort" Pedig hol a vándor czipó!? . . . 12. Az elfogyott, erőm is elfogy; Már útban egy egész hetem; — Itt pap lakik, tán könyörül is: Bezörgetek — nem tűrhetem!