Állami gimnázium, Munkács, 1900

IS szem a tragikus, színezettől annyira különbözni, hogy semmi különbség ne legyen, ha Davus

1) beszél vagy a vakmerő Pythias,») a ki egy talentumot préselt ki Simotól, vagy pedig az isten növendékének őre és szolgája Silenus.») Ismeretes elemekből oly költemény alkotására fogok törekedni, hogy mindenki ugyanazt higyje róla, sokat izzadjon és hiába iparkodjék, ha ugyanilyenre vetemednék : annyi ereje van a sorrendnek, a szókötésnek, egész tisztesség érheti azt, melyet a hétköznapi használatból vett. Hozzá az erdőkbe került faunok

4) véleményem szerint óvakodjanak olyan szavakkal élni, mintha az út keresztezésnél, vegy pedig épen a piaczon születtek volna, vagy ne szépelegjenek valamely kiesztergályozott szavakkal soh'se, vagy gyalázatos szavakkal ne szitkozódjanak ; mert megsértődnek, kiknek van lovuk, ősük és vagyonuk és ha valaki pörkölt borsót és diót vásárol és megtapsol, nem fogadják ám jó szemmel és nem koszorúzzák meg. ') Davus, komikus szolga. s) Pythias és Simo, komikus színészek. 3) Silenus, Bacchus tanítója. *) Faunus, erdőknek és mezőknek istene. Metrikai szabályok. Hosszú szótag rövid után vetve iam búsnak neveztetik, gyors menetű láb; ezért trimeter iambusinak is hívják, ámbár voltaképen hat ütemű és elejétől végig hasonló. Nem is oly régen, csakhogy nyomósabb és csengősebb legyen az ember fülében, ősi jogaiba fogadta a spondaeust türelmesen, vendégszeretően, de nem engedte ám a második és negyedik helyen, hogy hasonló szívességgel következzék (a 2. és 4 láb iambus legyen.) — Ezen a helyen Accius

1) hires trimeterjei is ritkán fordulnak elő s Enniusnak nagy sulylyal színpadra dobott verse vádolja a nagyon elhamarkodott munkát a gond hiányával vagy pedig a műszabályok nem ismerésével. Hisz igaz, hogy nem veszi észre minden biró, hogy dallamtalan a verselés és mégis adtak bizonyos szabadságot a római költőknek, de jogtalanul. Váljon megengeded-e nekem, hogy szerte kalandozzam és egész szabadon írjak, vagy azt gondoljam, hogy mindnyájan látják az én hibámat, mégis egész biztosságban és bocsánat reményében óvatos leszek? Ha ezt teszem, akkor elkerülöm a gáncsot, de a dicséretet azért nem érdemlem meg. Azért forgassátok éjjel-nappal a görög példákat. Ellenben a ti ős apáitok dicsérték Plautus verseit és élczeit, felette sok türelemmel csodálták mindkettőt. hogy ne mondjam oktalanul, feltéve, hogy én és ti megtudjuk különböztetni a városi emberhez nem való tréfát a finom beszédtől és felfogjuk a rythmus tartalmát ujjunkkal és fülünkkel. ') Accius, L., római tragikus költő (170—94. Kr. sz. e.) A görög és római szinmű fejlődése. A tragicai Múzsának ismeretes műfaját, azt mondják, hogy Thes p i s

1) találta fel és hogy a költeményeket társzekeren vitte magával, a melyeket énekelve előadtak a borseprűvel bekent arczok. Azután az álarcznak és előkelő palástnak feltalálója A i s c h y 1 o s

!) egyrészt az emelvényt befedte mérsékelt gerendákkal, másrészt megtanította fenkölten beszélni és cothurnusban méltóságosan járni. Ezt a régi comoedia követte, a mely nagy dicséretet érdemel: de a szabadság féktelenséggé és erőszakoskodássá fajult, a mely megérdemelte, hogy törvények ') Thespis, Athenaeböl, Solon kortársa, a tragoedia feltalálójának tartják. *) Aetch/lus, görög tragikus költő (525—456. Kr. sz. e.)